Nemrég járt nálunk európai parlamenti delegáció élén Tineke Strik jogállami raportőr, a „magyarországi jogállam” jelentéstevője. Már akkor vita tárgya volt a Szuverenitásvédelmi Hivatalnál a készülő, „a közélet átláthatóságára” vonatkozó törvénykezdeményezés, és már akkor is nagy felháborodást keltett még az Európai Néppárt képviselőjében is. Csakhogy a brüsszeli aggodalmak lepattantak a magyar kormányról: benyújtotta a törvényjavaslatot. Ezért újra megkerestem a raportőrt, akinek elmondtam, hogy Lánczi Tamás az állami rádióban azt nyilatkozta, nem érti, miért robbant ki a törvény körüli hisztéria, hiszen csak az átláthatóságot fogják vizsgálni a listára felvett szervezeteknél. Azt hiszem, itt még az átláthatóság fogalma is tisztázásra szorul, mert feltehetően nem ugyanazt jelenti neki, mint amit nekünk… (A nyitó képen: Tineke Strik; foto: Melegh Noémi Napsugár.)
– Amit gyakran megtapasztaltunk, most is az történik: a kormány mást mond és megint mást cselekszik. Például: amikor a békéről beszél, akkor Putyin iránti mérhetetlen barátságát mutatja ki. Transzparencia? Hát persze, hogy mindenki igényli az átláthatóságot. Csak éppen amit kormány annak hív, annak nem sok köze van a tényleges transzparenciához. Ilyen címszó alatt a kritikus gondolkodású állampolgárokkal szemben lép fel. El akarja hallgattatni azokat, akiknek más a véleményük, és ebben az értelemben épp az ellenkezőjét teszi annak, ami az átláthatóság. Lássunk tisztán: a magyar kormány a társadalom feletti teljes kontrollt akarja megvalósítani, és leszámolni azokkal, akik a szabad társadalom elvét s gyakorlatát hirdetik; akik kiállnak az emberi jogokért. És e tekintetben az Európai Unióval is szembeszáll az Orbán-kormány.
– Mert ráadásul azt mondja, amit már önök a budapesti látogatásuk alkalmával is nyíltan bíráltak, miután Orbánék szerint az uniós támogatások külföldi beavatkozásnak tekintendők.
– No, ezt aztán tényleg nem értem. Ha ők kapnak uniós támogatást, az rendben van. Ha viszont rajtuk kívül bárki más, azt külföldi beavatkozásnak tekintik. Pedig ugyanazokról a forrásokról beszélünk! Számomra ez az igazi kettős mérce. Sőt ezzel a kormány még azt is tagadja, hogy az európai közösség része. Elnézést, de Magyarország az aláírt szerződések értelmében még mindig az EU tagja. Ezért lojálisnak kellene lennie, és nem ellenségként kezelni minket. Ezért ezt a törvényjavaslatot ellenünk is indított ellenséges támadásnak tekintjük.
– Ha valami, akkor az uniós pályázatok átláthatatók. Legfeljebb az nem, ahogyan ők, mármint a kormány felhasználja, pontosabban ahogy ő a saját kádereinek kiosztja pályázatok alapján kapott pénzeket.
– Igen, én azt látom, hogy az a támogatás, ami a civilekhez jut, átlátható. De ugyanezt nem mondhatom el az Orbán-kormánynak kifizetett pályázati pénzekről. Mert azoknak a jórésze az Orbán-család zsebébe vándorol. Ezeknél a forrásoknál, pályázatoknál tényleg problémánk van az átláthatósággal. Szeretnénk már végre Magyarországot is az Európai Ügyészséghez tartozó tagállamnak látni, hogy ki lehessen vizsgálni az átláthatatlan ügyeket, hogy minél kevesebb legyen a korrupció.
A civil szervezetek, a sajtóorgánumok vagy újságírók által elnyert pályázati pénzek útja világosan követhető. Nem titok: úgy látjuk, hogy a magyar kormány gyűlöli, ha átláthatóságot követelnek tőle azok, akik a korrupciót akarják megfékezni. Nem tűri a kritikát, amikor a szemére vetik, hogy megszegi az uniós alapelveket és törvényeket. Egészséges társadalmakban ez nem így működik. A korrupció leleplezésének ugyanis a társadalom és a parlament javát kellene szolgálnia.
– Hazai példát is bőven felsorolhatnék, talán a legutolsó és máig vitatott a Magyar Nemzeti Banknál adófizetői pénzekből létrehozott alapítványok ügye, amelyeket feltehetően hűtlenül kezeltek, szóval itt sincs átláthatóság, akárcsak felelősségrevonás sincs.
– Igen, van tudomásunk az ügyről.
– Karácsony Gergely főpolgármester Brüsszelbe utazott és nyílt levelet írt az Európai Bizottság elnökének a majdani törvény gyors elbírálását kérve. Mit tud tenni az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Bíróság a törvény hatálytalanítása végett?
– A leggyorsabb eljárás annak alapján folytatható le, amit a Bizottság kötelezettségszegési eljárásként már benyújtott a Bíróságra. Ebben a Szuverenitásvédelmi Hivatal működését előíró törvény passzusait kifogásolta a Bizottság. Az emberek megfigyelése, adatgyűjtés róluk, a sort hosszasan folytathatnám. Javaslom a Bizottságnak, hogy ezt sürgesse meg az ügymenetet, amennyire csak lehet. És ismét elő kell venni a „Stop, Soros!” néven ismertté vált kötelezettségszegési eljárás alapján hozott bírósági ítéletet, ami ugyanilyen mechanizmus alapján figyelte meg a támogatást élvező szervezeteket, személyeket. Mert az Orbán-kormány máig nem hajtotta végre az ítéletben foglaltakat.
– Mit tehet akkor az Európai Bizottság? Hisz’ az Orbán-kormányt hidegen hagyják a bírói verdiktek…
– A Bizottságnak először is fel kellene szólítania a magyar kormányt, hogy tekintse magára nézve kötelezőnek a bírósági ítéletet. Ha erre sem reagál a kormány, akkor az Európai Bíróságnak kell pénzbüntetést kiszabnia.
– Mint ahogy ez volt a migrációs ítélethozatalok esetében. A kormány viszont nem fizet, így végül is levonják a támogatásokból. Igaz, azok most nem is jönnek.
– Mindenesetre nem kell újra feltalálnunk a kereket. Megvan minden eszközünk a szankcionálásra, csak használni kell őket. És ezzel időt is megspórolhatunk, mert az idő, ugyebár, sürget.
– Van remény arra, hogy ez így is fog történni?
– Az Európai Parlament többsége – ebben teljesen biztos vagyok – sürgetni fogja ezt a megoldást. És remélem, az Európai Bíróság is belátja: nem szabad húzni az időt, mert rögtön újabb támadás, újabb szabadságfosztás éri a magyarokat. Attól tartok, ha még éveket várnak, akkor nem lesz többé kritikus civil társadalom és kritikus/független média Magyarországon. Most kell megvédenünk a bajbajutottakat, mert holnap már késő lesz.
– Tegnap egy villáminterjúban említette már, hogy az Általános Ügyek Tanácsa május 27-én összeül. Ott is szóba kerül ez elhallgattatási vagy ahogy a kormány hívja, az átláthatósági törvény?
– Huszonhat tagállam képviselői fogják a magyar jogállami sértésekről kérdezni a magyar képviselőket, értve ezen a többi között az igazságszolgáltatás elleni támadásokat, a bírókat vegzáló nyomásgyakorlást, a Pride-menet betiltását és a gyülekezési jog korlátozását, a szuverenitásvédelmi hatósági jogkörök miatti törvénysértéseket. Ahogy látja, rengeteg kérdés van a listánkon, amiket a kormány képviselőinek címezünk majd a meghallgatáson. A jövő hétre pedig szerveztem egy olyan eseményt, amelyre magyar civil szervezetek képviselőit, újságírókat is meghívtam, hogy közvetlenül tájékozódhassanak a tagállami képviselők a mostani, legfrissebb törvényjavaslatról, aminek alapján pontos, egyértelmű kérdéseket fogalmazhatnak meg a magyar kormány számára.
– Mindig az EU-tól várjuk a csodát, de nekünk, magyaroknak is tennünk kellene ez ellen a törvény ellen. Mi a véleménye?
– Ezt nehéz nekem innen megmondani, és közben nem beleesni abba a csapdába, hogy a kormány átláthatósági törvényének fejtegetésébe bocsátkozzunk. A független médiának ebben most még nagyobb a szerepe, hogy felhívja a figyelmet a törvény következményeire, hisz’ a magyar média nagyrésze kormányzati ellenőrzés alatt áll. Nyilván fontosak a tüntetések, amik már a Pride-menet és a gyülekezési jog korlátozása miatt zajlanak. De ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a külföldön élő, a határon túli magyarok is kapcsolódjanak be ebbe a tiltakozásba. Uniós tagállamok újságíróit, civil szervezeteit is tájékoztatni kell a fejleményekről, bevonni őket, hogy más kormányok vagy civilek, újságírók is kiállhassanak a magyar ügyek mellett, a törvénytelenségek, a szabad társadalom felszámolásának megakadályozása végett.
– Persze a legfontosabbról elfeledkeztünk beszélgetésünk elején: mit jelent egyáltalán ma a szuverenitás fogalma?
– Akárcsak az átláthatóság esetében, itt is félrevezető a kormány értelmezése. A szuverenitás, nagyon egyszerűen fogalmazva, a kormány döntéshozatali mechanizmusának a biztosítása. Azonban a civilek és az média fenyegetése és büntetése nem tartozik ebbe a fogalomkörbe. Sőt, nekik is feladatuk, hivatásuk a szuverenitás erősítése – a külvilág fel irányuló kommunikációval, a fékek és ellensúlyok fenntartásával is. Ehhez nyújt védelmet az uniós tagság is.
Csakhogy az Orbán-kormány ennek épp az ellenkezőjét teszi, és követi a putyini modellt. Sőt, megengedi Oroszországnak és Kínának is, hogy beavatkozzék a magyarországi politikába. Tehát éppen a jelenlegi magyar kormányfő dolgozik a szuverenitás ellen. A külföldi hatalmak, az autokráciák közkatonája lett, aki parancsra kiszolgálja őket. Az emberek nem gondoskodhatnak a saját országuk jövőjéről. Zsákutcába vezeti az országot.
– Nemegyszer hangoztatta a magyar uniós tagságot. A mostani törvény nem úgy tűnik föl önnek, mintha ez egy igencsak határozott lépés lenne Orbán részéről az EU-ból történő kilépéshez?
– Szögezzük le: a magyarok nagy többsége megérdemli, hogy tagja maradjon ennek a közösségnek. Ez a többség továbbra is osztja azokat az uniós értékeket, amiket Orbán hatalomra jutása előtt is értéknek tartott. Nem akarnak a Kremlhez tartozni. A dilemma, ha Orbánt bünteted, a magyar népet is bünteted. Másrészről továbbra sincs mechanizmusa Magyarország kipenderítésének. A kormány szuverén döntése, hogy mit akar tenni az uniós tagsággal. Mi ezt a szuverenitást biztosítjuk. Csak remélni tudom, hogy Orbán tiszteletben tartja az állampolgárok véleményét. Mi csak azt szeretnénk, hogy ne játsszék ki bennünket, ne zsaroljon minket, ahogy ezt ma is teszi.
– Ezúttal is felszólítom a tagországokat és a bizottságokat is, hogy minden eszközt vessenek be Orbán megállítására, hogy továbbra se kaphasson az Orbán-kormány uniós támogatást, hogy fosszák meg Orbánt a szavazati jogától, mert vétójával akadályozza az Európai Unió külpolitikai céljait. Mert zsarolással akarja megszerezni azokat a pénzeket, amelyekkel a korrupt politikai elitet akarja etetni.
