1.
Egy család kiköltözik az USA-ba, a gyereket beadják az oviba. A szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
– Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség látszik rajta.
– Miért, miből látszott?
– Égő csigát rajzolt.
– Égő csigát? De hát ez egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki… Talán volt más is?
– Hát, sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat.
– Hogyan? Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska…?
– Na, jó. De a megcsonkított tehén mégiscsak durva.
– Tehén? Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka…
– És mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
– Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap… kertek alatt a ludaink… megfagynak..
2.
Egy kisváros polgármesterét telefoncsörgés ébreszti fel az éjszaka közepén. Az egyik ügyvéd az:
– Sürgősen beszélnem kell önnel, polgármester úr!
– Mi az, ami nem várhat reggelig?
– A főbíró meghalt ma este, és én akarok a helyére kerülni.
– Hát ha a temetkezési vállalkozó nem ellenzi…
3.
Gyerekkoromban minden télen írtam a Mikulásnak levelet. Mindig azt az ajándékot kaptam, amit kértem. Most már a gyerekeim írják a kívánságleveleket évről évre. Az aljas Mikulás meg nem hoz nekik semmit!
+
„Vagy sokat keresel, vagy sokáig.”
