1.
– Hová indulsz ilyen korán reggel, márczius idusán, Sándor?
– Tüntetésre, Júliám! Végre fellépünk az önkény és az elnyomás ellen!
– És mit fogsz ott csinálni?
– Elszavalom az új versemet, a Nemzeti dalt! Szólok a tömeghez!
– Sándor! Te nem tudtad, hogy csak olyan művészek járnak tüntetésekre, akik pótcselekvésként választják ezt, mert már leszálló ágban vannak, és igénylik a figyelmet, vagy pedig azok, akik kevésbé tehetséges voltukat akarják kompenzálni?
– Ki mondja ezt?!
– Demeter Szilárd.
– És ki a töpörödött pöcsöm az a Demeter Szilárd?!
– Jaj, Sándor! Hát a rólad elnevezett múzeum igazgatója.
2.
Csata után a szanitécek szedik össze a sebesülteket. Egy fickó lándzsával a hasában fekszik a földön. A szanitéc megkérdezi:
– Nagyon fáj, testvér?
– Csak ha röhögök.
3.
– Gondolj egy számra!
– Megvan.
– Felezd meg!
– Megvan.
– Most oszd el néggyel!
– Megvan.
– Na mi jött ki?
– Sön.
– Hogyhogy sön? Melyik számra gondoltál?
– Ájkengetnó szátiszfeksön.
+
„Olyan nincs, hogy verekedés közben futballmeccs tör ki.”