1.
A Nagy Vezér semmiképpen nem akar távozni, makacssága élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Kohn a rabbihoz fordul magyarázatért. A bölcs szokás szerint példázattal él:
Mórickának súlyos szorulása van, a gondos mama hashajtót ad be neki, és bilire ülteti. Telnek az órák, Móricka csak ül. Az anyja türelmetlenül kérdi:
– Mi van veled? Még mindig nem vagy meg?
– De, megvagyok.
– S akkor miért nem állsz fel?
– Mert ha felkelek, itt olyan bűz lesz, hogy mindenki messze fut!
2.
Cseng a telefon a kórházban, az ügyeletes nővér veszi fel a hívást.
– Jó napot kívánok. Nagy Józsefné a 3-as szobában fekszik. Hét napja ment be Coviddal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.
– Igen, most néztem éppen a kórlapját. Oxigénszint jó, az EKG-ja rendben, a vérképe is oké, kisebb májproblémák, egy hét múlva hazamehet. Ön hozzátartozója?
– Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Nagy Józsefné. De ebben a qrv@ kórházban senki nem mond nekem semmit…
3.
Találkozik két skót.
– Ismered a legújabb rólunk szóló viccet? – kérdezi az egyik.
– Nem, hogy van?
– Ha adsz egy pennyt, megmondom.
A másik egy pillanatig gondolkodik, aztán felnevet:
– Haha, valóban jó!
+
„Frizbitáriánizmus: az a hit, hogy amikor meghalunk, a lelkünk felmegy a tetőre és fennakad.”
