1.
Csikorgó hideg november hetedikén, Moszkvában, a Vörös téren. A díszemelvényen egymás mellett Sztálin és Rákosi. Sztálin: – Most jó lenne egy kis vodka… Rákosi: – Nálam van egy laposüveggel, de hogy igyuk meg?
Kisütik, hogy leteszik az üveget a lábukhoz, és amikor az úttörők hozzák a virágot, ők leejtik a csokrot, lehajolnak, meghúzzák az üveget.
Jön is az első úttörő, Rákosi kapja meg előbb a csokrot, leejti, lehajol, beszív két jó kortyot. Az úttörő lép tovább Sztálinhoz a csokorral, közben azonban véletlenül felrúgja az üveget. Sztálin dühösen rákiált:
– Nem nézel a lábad elé!? Hogy hívnak idétlenje? – Jelentem, Misa Gorbacsov.
2.
Esvány bácsi vadászkalandjait meséli, és épp ott tart, hogy egyszer csütörtököt mondott a puskája: – A Szaharában voltunk, üldözőbe vett az oroszlán… A fiatalok összenéznek, de hagyják, folytassa, mi sül ki belőle.
– Hát ahogy futok, meglátok egy fenyőfát, s gyorsan felkapaszkodok rá.
Ezt már nem bírják a fiatalok:
– De hát Esvány bácsi, a Szaharában nincs is fenyőfa!
– Édes fiam, tanuld meg, ha üldöz az oroszlán, nem nézed, hogy ott van a fenyőfa, vagy nincs ott, felmászol rá, érted!?
3.
Bicikliversenyen egy kerékpáros nagyot esik, irtózatosan összetöri magát. Az egyik kísérő felkiált: – Van itt egy orvos?
– Én doktor vagyok, de pszichiáter…
– Nem számít, jöjjön gyorsan.
Az orvos az összetört áldozat fölé hajol:
– Mondja, fiam, akar erről beszélni?
+
„Volt egy ócska kabátom, odaadtam apámnak, aki barkácsolás közben használta. Amikor megunta, odaadta az apjának, aki kertészkedéshez; mikor ő is megunta, odaadta az apjának – és így tovább, míg végül a kabátomnak nyoma veszett, valahol a mohácsi csatában.”