1
Ceausescuék (állítólag Nicu fiúk javaslatára) úgy határoznak, hogy megnyitnak a főváros egyik diszkrétebb helyén egy vörös lámpás házat, ahova külföldi diplomaták, no meg különleges engedéllyel főbb elvtársak járhatnak. Az avatót a pártfőtitkár tartja, és rá hárul a pártfeladat, hogy „üzemi látogatást” is tegyen. Egy gyönyörű lány szobájában találja magát. Zavarában azt kérdi tőle:
– Mondja, elvtársnő, maga KISZ-tag?
– Jaj, dehogyis, anyukám még ide is alig akart elengedni…
2
Vallásórán a paptanár felajánl száz lejt annak a tanulónak, aki megmondja, ki volt a legnagyobb ember a világon.
– Leonardo da Vinci – mondja az egyik.
– Ő is, de nem rá gondoltam – mondja a tanár.
– Albert Einstein…
– Dehogyis!
Feláll Móricka, és azt mondja:
– Jézus Krisztus.
– Nagyszerű, Móricka, itt a százas, megérdemled. De mondjad, neked nem inkább Mózest kellett volna mondanod?
– De igen, viszont Mózes az Mózes, az üzlet meg üzlet.
3
– Te asszony, most hogy vége a karanténnak, jó lenne egyet szexelni!
– Szó se róla, nem mész sehova!
+
„Az első nagy dolog, amit elértem az életben, a kilincs volt.”
