Sikerrel vett középbalos fordulatot a brit Munkáspárt, elsősorban ennek köszönhette választási győzelmét megkérdezett szakértőink szerint, továbbá annak, hogy a választói hangulat az elmúlt években egyre inkább a kormányzó toryk ellen fordult. A végeredményben része volt továbbá annak, hogy a Nigel Farage vezette Reform UK Párt sok szavazót begyűjtött, ezzel megosztotta a jobboldalt – miközben a rendszer aránytalansága miatt kevés képviselőt tud a brit alsóházba küldeni. A toryk, ahogy az várható volt, jelentős vereséget szenvedtek, amelynek következményeképp Rishi Sunak pénteken be is jelentette: nemcsak kormányfőként, de a konzervatív párt vezetőjeként is lemond.
A papírforma jött be, nem csodálkozhatunk az eredményen – fejtette ki megkeresésünkre a Tomori Pál Főiskola docense, Pál Monika. A brit és uniós politikával foglalkozó professzor szerint nem feltétlenül volt a korábbi elképzelésekben, hogy a Farage-féle euroszkeptikus-nacionalista párt ilyen sokakat vihet majd el választani. Viszont a liberálisok is jelentős eredményt értek el, talán soha nem volt ennyi képviselőjük, mint amennyi most az első helyre futott be. Pál Monika megjegyezte, ez az egyetlen párt, amelyik igazán bent akart maradni az Európai Unióban. A szakértő hozzátette, korábban jellemzőbb volt az identitás alapján történő szavazás, most viszont elsősorban a materiális értékek számítottak. Nem a Munkáspárt élén álló Keir Starmer személyisége volt az, ami igazán számított, protestszavazás történt sok szempontból. Azzal, hogy nem a vezető számított, nem a populista korszellemhez igazodtak, sokkal inkább nézték a balközép programot.
A Tomori Pál Főiskola docense kiemelte azt is, a maga részéről a Munkapárt megnevezést preferálja, mert ez a pontos fordítása a brit Labournek. Kiemelte, a párt maga mögött tudta hagyni a Jeremy Corbyn nevével fémjelzett korszakot, „a nagyon balos, antiszemitizmustól is megtépázott, szétvert, össze-vissza politizáló” időket. Amint fogalmazott, Starmer ugyanúgy tolta középre a pártot, mint Tony Blair 1997-ben. Most már hasonlóképp állnak ki Izrael mellett, mint a konzervatívok, három helyen pedig a Labour pro-palesztin függetlenektől kapott ki: „látszik, hogy a párt muszlim- vagy palesztinbarátoknak már sok helyen nem szimpatikus”. Pál Monika elmondása szerint az üzleti körök is beálltak a párt mögé, mert az el tudta hitetni, hogy képes lesz befektetésbarát környezetet teremteni. Ez korábban nem feltétlenül volt jellemző.
Kihívás a szélsőjobbról
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem professor emeritusa, Egedy Gergely is azt emelte ki lapunknak: alapvetően a várakozásoknak megfelelően alakult az eredmény, nagy munkáspárti győzelem született. Ez nem meglepetés, két-három éve rendre a baloldali párt vezette a közvélemény-kutatásokat. A mérték és az arány volt csupán a kérdés. Voltak, akik azzal számoltak, hogy még több képviselőt küldhetnek majd, mint a blairi Munkáspárt 1997-ben, de ez azért nem történt meg. De a 412 mandátum így is kifejezetten soknak mondható, komoly eredmény született, míg a konzervatív pártot gyakorlatilag lemosták a pályáról. Bár – tette hozzá Egedy – a magyar és brit sajtóban is megjelentek olyan előrejelzések, hogy a toryk 75-80 képviselőre számíthatnak, de ennél azért több, 121 lett. A liberálisok 71 helyet szereztek, a Skót Nemzeti Párt 9-et, a Sinn Féin 7-et, a Zöldek pedig 4-et.
Alapvetően beleszólt a választás kimenetelébe Egedy elmondása szerint a Farage-féle Reform UK Párt. A brit választási rendszerben aki akár csak egy szavazattal többet kap, az viszi a körzetét: „ennek a meglehetősen ősi rendszernek hátránya és előnye is van. A hátránya, hogy nagyon aránytalan, viszont komoly kormányzóképességet eredményez, ezért olyan nagy ritkaság a koalíciós kormányzás a brit politikában.” Azzal, hogy a Farage-párt sok helyen indított jelöltet, és a párt népszerűsége megerősödött, azt érte el, hogy a jobboldali szavazatok meghasadtak, tálcán kínálva sok helyen a Munkáspártnak és a liberálisoknak az elsőbbséget. A Reformnak ehhez képest, hiába a négymillió szavazat – szemben például a liberális demokraták 3,4 milliójával – négy képviselői hely jött össze, ami a 650 fős alsóházban nyilván nem olyan rendkívüli szám.
A konzervatívok lejtmenete
Mi vezetett idáig? Az időnként lapunkban is publikáló Egedy szerint nagyon zaklatott időszak van a brit kormányzat mögött. Kezdődött az egész a Brexittel és annak elhúzódásával, gazdasági következményeivel, majd folytatódott a koronavírus-járvánnyal. A Covid minden európai gazdaságot megviselt, a brit sem kivétel, de itt a lezárások még másoknál is komolyabb gazdasági visszaesést eredményeztek. Nehéz megmondani Egedy szerint, mennyi volt végeredményben a Brexit-, és mennyi a Covid-hatás. Aztán az orosz-ukrán háború kitörésétől hatalmas energiaár-robbanás, súlyos infláció következett, amely az emberek életszínvonalát nagyon érezhetően rontotta, komoly kormányellenes hangulat alakult ki. A kormányzó párt ezeken felül is követett el hibákat, Boris Johnson is több botrányba keveredett, például azzal, hogy kiderült: a lezárások idején számos bulit megtartottak az általuk bevezetett szigorú lezárások ellenére. A 2022-es év is mutatta a párt erős belső megosztottságát, három miniszterelnököt is elfogyasztottak, Liz Truss aztán néhány hét alatt rengette meg teljesen a brit gazdaságot, majd következett Rishi Sunak. A 2019-es baloldali vereségben még az volt látható Egedy szerint, hogy a Corbyn-féle ultrabalos vonal csekély támogatottságot élvezett, de aztán a Munkáspártnak sikerült megújulnia, 2020-tól pedig átvette Starmer a vezetést. Corbynt ki is zárták, behúzták a pártot középre, és már nem voltak túl radikális ígéreteik: a brit egészségügyi rendszer fejlesztését ígérték plusz kétmillió műtéttel és rövidebb várakozási listákkal. Továbbá új energiavállalatot, valamint azt, hogy a magániskolák kedvezményeit átcsoportosítják az állami iskolai rendszerbe.
A váltás az uniónak is jó lehet
A külpolitikában eközben kontinuitás várható, Starmerék is kiállnak Ukrajna mellett és Vlagyimir Putyin ellen. A munkáspárti vezető többször is elmondta, hogy elfogadja a Brexitet, szeretnének viszont a mostaninál szorosabb együttműködést az EU-val, az egységes piaccal és vámunióval.
Pál Monika elmondása szerint óriási várakozások vannak most a baloldal felé, aminek nem lesz olyan könnyű megfelelni, főleg, hogy a gazdaság milyen helyzetben van. Az egészségügy az egyik leginkább kivéreztetett, rossz helyzetben lévő közszolgáltatás, ezen a téren tehát biztosan változtatásra lesz szükség. Fontos a klímaprogram, a gazdaság zöldítése, a karbonsemlegességet pedig 2030-ra szeretnék elérni. Komoly brit-német szerződést hoznának tető alá a brit-francia mintájára, és habár nem akarják egyelőre a Brexitet visszacsinálni, de azért 2026-ban levonnák a konzekvenciákat, megnéznék az eddigi eredményeket. Pál Monika így sem venne mérget arra, hogy öt-tíz év múlva nem akarnak majd mégis csak visszalépni, függően attól, az Európai Unió miként fog akkor festeni. A szakértő tart attól, hogy Orbán Viktor számára a viszony mostani rendezése, a közeledés példát is jelenthet majd, és a magyar kormányfő azt a következtetést vonhatja le: „látjátok, az EU-n kívül is van élet”. Még akkor is, ha teljesen más a brit helyzet, mint a magyar, a kereskedelmet és a gazdasági függést illetően is.
– Nagyok a várakozások, de nem tudjuk, lesz-e mindenre fedezet, nincs jó helyzetben a gazdaság. De amivel riogattak a konzervatívok, hogy adóemelések jönnek, azt nem látjuk jelenleg. Megígérték, hogy a tb-hez, a jövedelemadóhoz, az áfához nem nyúlnak, más forrásból próbálják megoldani a dolgot: adóelkerülőket büntetve például, illetve megadóztatva a nagy energiaügyi gigacégeket – mondta el Pál Monika.
