Kedvelt orosz online anekdota-portálomon olvastam ma ezt a gyöngyszemet:
(Egy műszaki értelmiségi meséli: )
Annak idején az egyetemen fizikusként végeztem a ’Plazmafizika és ellenőrzött termonukleáris fúzió’ szakon.
Összefutottam egyik egyetemi csoporttársammal, aki a Fővárosi Csatornázási Műveknél kapott állást. Kérdésemre, hogy hogy áll a fizikával, ezt válaszolta: „A szar mozgását a csatornacsövekben ugyanolyan hidrodinamikai törvények szabályozzák , amilyenek a plazma mozgását a mágneses térben.”
Az orosz eredeti:
В свое время я окончил Университет по специальности „Физика плазмы и управляемый термоядерный синтез”.
Один из моих однокашников пошел работать в Горводоканал. На вопрос: „А как же физика?”, отвечал: „Говно в трубах течет по тем же законам гидродинамики, что и плазма в магнитном поле”. anekdotov.net
*
A viccek (anekdoták) fordítása sosem egyszerű. Legtöbbször a tréfa lényegének nyelvi megfelelőjét nehéz megtalálni, néha – mint ebben az esetben – az adekvát szakkifejezések okozhatnak gondot. Remélem, a magyarítással most sem (nagyon) nyúltam mellé.
Az orosz egyetemi szak-megjelölésre ilyen angol definíciót találtam: Plasma physics and fusion power, ezt tettem át saját kútfőből és online-szótár segítségével magyarra így: Plazmafizika és ellenőrzött termonukleáris fúzió.
Lehet, hogy ez nem tökéletes (lehet pl. irányítható termonukleáris szintézis is), de az anekdota megértéséhez elegendő…
*
Kezdő tolmács koromban hallottam egy öregebbtől: sose fordíts le olyasmit, amiről halovány fingod sincs. Elrettentő példának hozta a ’red-ox potential’ szakkifejezés – egy angolos vérbölcsész általi – magyarítását, emígyen: ’A vörös ökör nemzőképessége’. A kémiai terminus technicus ’magyarul’ kb. redoxireakció-képesség (egy szakember a rozsdásodás példáján próbálta elmagyarázni, sikertelenül – de annyit megértettem, hogy a kifejezés egyáltalán nem az ivartalanított szarvasmarhák nemi életével kapcsolatos…)
*
Ugyancsak a tapasztaltabb tolmácsok verték belém, hogy olyan sosem fordulhat elő, hogy egy tolmács csődöt mondjon. Ez vezérelt életem talán legnehezebb fordítási feladatának gordiuszi megoldásakor is. Történt egyszer, hogy egy (hajdúsági) magyar-szovjet barátsági találkozón eljött az obligát ajándék-kicserélési rituálé ideje. A szovjet ’gyelegácija’ elővezette a szokásos jelvény- és matrjoska- kollekciót, a magyar ’küldöttségvezető’ (civilben téesz-elnök) egy csikóbőrös kulacsot tartott kezében, somolyogva. ’Na, esztet fordíccsa le, ha tuggya!’ – szólt hozzám, majd előadta somolygása népművészeti okát – rigmusban:
„Kívül szőrös, belül nedves,
Legényeknek igen kedves…”
Ezt kellett (volna) kapásból oroszra tennem… és – ugye – csőd: kizárva.
Végül a magyar népi iparművészet emblematikus termékét magasra emelve így vágtam ki magam. „Az elnök elvtárs szavait majd később tök pontosan lefordítom, de ha most nem röhögtök egy hatalmasat, nem ad több vodkát.” Az elnök is, de még én is elcsodálkoztunk a viharos kacagáson. Az ajándék-átadó később megdicsért: ’Hát esztet ijjen jól még senki sem fordította le!’
Életem talán legnagyobb szakmai elismerése volt ez.
Borbaráti üdvözlettel,
sörös Don Nagyjóska