verseiből állította össze Harangtisztán című műsorát Ádám Erzsébet, a marosvásárhelyi Állami Színház fiatal művésznője. Az Áprily Lajostól és Tudor Arghezitől Farkas Árpádig, Marin Sorescuig ívelő honi líra fél évszázadának pontosan-szépen egybecsendülő hangzatait szólaltatta meg első előadóestjén, mely főképp a vállalkozás időszerűségével és merészségével figyelmeztetett újból az ilyenfajta kezdeményezések jelentőségére, szükségességére.
A vállalkozás merészségét említettem az imént, s nem véletlenül; ebben a városban olyan kiváló előadóművészek jelentkeztek az utóbbi években, emlékezetes sikereket aratva, mint Illyés Kinga, Nemes Levente, Fana Geica, Mihai Gingulescu, Visky Árpád – hogy az előttük járó és hagyományt teremtő Kovács Györgyöt, Erdős Irmát ne is soroljuk ide ezúttal.
Ádám Erzsébet az új színház Kistermének százfőnyi közönsége előtt mutatkozott be okosan kiegyensúlyozott, minden árnyalatot felvillantó összeállításával – a Műhely idei sorozatának keretében.
A 30. évforduló megünneplésére való előkészületek jegyében került sor a Harangtisztán bemutatójára; ünnepköszöntő gondolati tartalma, hangulata volt a műsornak, amit a válogatás nyomatékosan hangsúlyozott. Így kerültek előtérbe a hazáról, a pártról, a szocializmus diadalmas jelenkoráról írt versek, azok a szenvedélyes lírai vallomások, amelyekben román és romániai magyar költők fogalmazzák meg a szülőföld iránti szenvedélyes ragaszkodás himnuszát, a néppel való egybeforrottság elkötelező igéit. A legváltozatosabb témák és hangok találkoztak itt, a főbb erővonalak mentén: Zaharia Stancu oldott szavai illeszkedtek zavartalanul Szabédi László racionális eszmegazdagságához, Kányádi Sándor balladás képei Ana Blandiana modern életérzést kifejező soraihoz. (Az átfogó szándék következtében, persze, el is homályosodott helyenként a műsor voltaképpeni jellege. Ezért darabolódott fel külön-külön versekre; az előadó nem építkezhetett folyamatosan, mert mindegyre vissza-vissza kellett térnie saját kiindulási pontjához.)
Ádám Erzsébet estje ismét eszünkbe juttatta: van Marosvásárhelyen fóruma – s lehet új otthona – az előadóművészetnek. Közönsége is van, változatlanul. Csak támogatást kell nyújtani mindazoknak a tehetséges művészeknek, akik valóban megérdemlik ezt. Megérdemelné – például – Visky Árpád is, hogy kész műsorával nyilvánosság elé lépjen.
Megjelent A Hét V. évfolyama 23. számában, 1974. június 7-én.