A vébé és Németh Szilárd ürügyén.
Németh Szilárd a vb-döntő után ezt posztolta: „Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok. Hajrá, Argentína!”
Hernán María Patiño Mayer, Argentína magyarországi nagykövete meg válaszul ezt posztolta: „Az argentin válogatott, ahogyan az argentin emberek, a mesztic Amerika értékeit képviselik, és elutasítanak mindenféle faji, vallási, nemi és társadalmi diszkriminációt.”
N. Szilárd bunkósága csöppet sem lepett meg. A nagykövet egyetlen szava (‘mesztic’ – a ‘mesztic Amerika’ szókapcsolatból) viszont igen. De nem kívánok vitatkozni vele…
*
Az ‘Argentina’ spanyol országnév olasz eredetű, azt jelenti, hogy „ezüstből készült, ezüst színű” – ez pedig a latin ‘argentum’ szóból származik, amely ezüstöt jelent. Spanyolul az ezüst: plata. Innen a Rio de La Plata elnevezés is…
*
1985-től 1988-ig dolgoztam Buenos Airesben. Szép nagy város, de nem tudtam megszeretni (ez az én magánügyem). A lakóit sem: túl arrogánsak, nagyképűek és igenis diszkriminatívak (mondhatnám: enyhén rasszisták) voltak. Rasszizmusuk (negatív diszkriminációjuk) nem a más bőrszínűek, más vallásúak, ne adj’ isten a bennszülött őslakosság irányában valósult meg: senkit sem „csíptek”, aki nem volt argentin, aki nem a Rio de La Plata (River Plate…) dialektusát beszélte, aki nem szerette a tangót vagy a frissen sült marhahúst és a maté-teát… Aki idegen volt. Minden idegent kapásból lebraziloztak (brasileño) – a még Argentínánál is nagyobb (és gazdagabb, szebb stb.) Brazília az örök irigység tárgyaként lett a szinonimája a nagyképű és részben „színes” idegennek. A főváros lakosságát, a porteñókat egyébként az egész amerikai kontinensen arrogánsnak tartják…
*
Amiért a nagykövet által használt jelző – a ‘mesztic’ – meglepett, éppen ebből fakad: kint töltött éveim alatt sosem hallottam, hogy egy argentin meszticnek nevezte volna magát. Sőt: mindig büszkén (nagyképűen) hangoztatták, hogy ők – ellentétben a többi dél- (latin-) amerikai országgal – nem meszticesedtek-mulattosodtak el, megmaradtak európaiaknak, fehér országnak… (A mesztic a fehér bevándorlók és az őslakos dél-amerikai indiánok keveredéséből kialakult népcsoport, a mulatt a fehér hódítók-bevándorlók és az Afrikából rabszolgaként behurcolt feketék – afroafrikaiak – keveréke; Gabriel García Márqueztől tudom, hogy van még egy nagy „félvér” csoport; ő is közéjük tartozott: a zambo, az őslakos amerindiánok és az afroafrikaiak leszármazottja…) Argentína az állam saját önmeghatározása – és a tények alapján is – bevándorlóország, ahol mindenki a spanyol ajkú migránsok, valamint a később érkezett európaiak, kis részben arabok, kínaiak, különféle latin-amerikaiak és európai zsidók leszármazottja. Egyben olvasztótégely is (crisol de razas). Elterjedt közhely szerint „los argentinos descienden de los barcos” – az argentinok a hajókról származnak…
Mivel nem „ültetvényes” ország volt, nem hurcoltak be tömegesen fekete bőrű rabszolgákat, a gyér indián őslakosságot pedig precízen kiirtották… (Az 1800-as évek végén a gyéren lakott pampai és patagóniai területekért folyt a harc, melyben életét vesztette az őslakosok nagy része.) Feketebőrű embert nem sokat láttam, mind turisták voltak; indiánokat valamivel többet, de ők a környező országokból (Paraguay, Chile, Bolívia, Peru) jött vendégmunkásként: cselédként, takarítóként, segédmunkásként, pincérként tengették életüket. A kevés argentínai indián a mapucsék, kecsuák, guaraník maradéka… Túpac Amaru, a gyarmatosítók ellen felkelt indián kacika nevét sem Argentínában, hanem a szomszédos Uruguayban őrizték meg (a városi gerillák, a tupamarók).
*
A statisztikákban szerepeltetett meszticeket nem tudom hová tenni, de ezen nem töröm a fejem, törje N. Szilárd!
*
Az ötvenmillió felé közeledő lakosságon belül inkább a származás alapján különböztették meg magukat (spanyolok, olaszok, németek, britek, még franciák is), esetleg a „törzsökösség” ismérvei alapján. A családfájuk argentínai ágát legmesszebbre visszavezetők népneve egységesen ’criollo’ (mondjuk: Európából odaszármazott „őslakos”), ennek pontatlan fordítása a ’kreol’ – ami a magyarban leginkább napbarnított bőrszínt jelent (abban az esetben is, ha „nem idén nyáron barnult le”…) Tehát: kreolnak (criollo) sokszor mondták magukat, esetleg „gaucho”-nak is (a pampák marhapásztorai, kovbojai ők) – a mesztic önelnevezést én sosem hallottam. Persze, azóta jó három évtized elszaladt, és tempora mutantur… Mindenesetre a hivatalos állami statisztika szerint a lakosság 85 százaléka fehér, 11 százaléka mesztic, 3 százaléka ázsiai és 1 százaléka őslakos indián. Higgyük el…
*
A méltán világhíres argentínai labdarúgásban is a (helyi) „fehérek” voltak mindig a főszereplők: Maradona Buenos Aires-környéki „kreol” volt, Messi pedig, apai vonalon, Argentínába – jó száznegyven éve – kivándorolt olaszok leszármazottjaként kreolosodott el… A francia válogatott (de még a Fradi is) jóval pigmentáltabb, mint az „albiceleste” (kék-fehér) argentin nemzeti válogatott, vagy a klubcsapatok, mint a River Plate, a Boca Juniors, az Independiente…
Beszédes adat az is, hogy Argentínában van a világon a legtöbb egy főre jutó stadion.
*
Személyes élményeimben megmaradt rácsodálkozásom a „kis Közel-Keletre”: itt él Latin-amerika legnagyobb arab és legnagyobb zsidó közössége. Egymás mellett – a fővárosban. Az „arabok” nem moszlimok, az ottomán birodalomban üldözött szíriai és libanoni keresztények utódai; számuk meghaladja a kétmilliót. Kintlétem idején egyiküket elnöknek is megválasztották (Carlos Saul Menem)… A javarészt a cári Oroszországból érkezett, pogromok elől menekülő zsidók (létszámuk kb. 200 ezer) közül pedig még kovbojok (gauchók) is kikerültek… Az argentinok az előbbieket „turcos”-nak (törököknek), az utóbbiakat „rusos”-nak (oroszok) nevezik…
Az egykor negyvenezres magyar közösség mára kicsire zsugorodott, ahogyan a valamikor népes németség is… (Menő focistát egyikük sem adott Argentínának.) Az ország népessége számos etnikumot foglal magába, és kultúráját a multikulturalitás és az eltérő nézetek összeegyeztetésére való törekvés jellemzi, az ország nyitott a fejlődésre és a modernitásra.
*
Az argentin kultúrában egyaránt felfedezhetők európai és latin-amerikai kulturális elemek. Az argentin konyhaművészet kialakulására döntően az őshonos élelmiszerek (kukorica, burgonya, édesburgonya, manióka, paradicsom, maté fűszernövény) voltak hatással, de emellett más nemzetek ételei és konyhai szokásai is formálták. Fontos megemlíteni a 19. század végén és a 20. század elején nagy számban érkező spanyol és olasz bevándorlók ételeit, vagy a kreol (benne a gaucho) konyhát. Emlékeimben az irdatlan mennyiségű – és kitűnő minőségű – húsok maradtak meg elsősorban. Meg a „dulce de leche”, ez a karamellizált cukrostej, a tejlekvár…
Adiós, Buenos Aires!
Prémiumfalatok
