Pankotai Lilinek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország, ahol az emberek tökéletesek voltak.
Ebben az országban, csak akkor kaphattál hazafias állampolgárságot, ha nem beszéltél csúnyán.
Ez a nép nagy tartással bírt. Nagyon nagy energiát fektettek abba, hogy tökéletesek legyenek. Már kora reggel verseket és különféle költemények gyakoroltak arra az esetre, ha véletlenül valaki felbosszantja őket, akkor frappáns módon vissza tudjanak vágni. Ha dühösek voltak, akkor rendszerint egy-egy Petőfi-vers jött elő, ha valakit ki akartak csúfolni, akkor Karinthy-t húzták elő a kalapból.
Ebben az országban bűn volt a csúnya beszéd. Azokat az állampolgárokat kitaszították, megvetették és leköpték, akik így beszéltek.
Bármit is mondott az illető, bármi is volt a lényege senkit nem érdekelt. Ha csúnya szó volt benne, akkor az illetőt örökre száműzték.
Egyik nap mozgolódás támadt Prüdériában ( mert ez volt az ország neve, melynek lakói az ősi álszent nyelvet használták).
Bár Prüdéria rendkívül tökéletes volt, mégis voltak problémák.
Kitekintő: a prűd emberek nagyon alázatos emberek voltak. Önként ajánlották fel a jogaikat és az élelmüket a prűd vezérnek: Korrupcius Maximusnak. Úgy gondolták, ők annyira szerény és hazafias prűd népség, hogy semmi szükségük sem volt ezekre, hisz minden valamirevaló állampolgár tudta: Amíg a király hasa tele, Jó az élet vele.
Na de vissza
Rengeteg probléma volt az országgal, bár ezt ők nem érzékelték, hiszen minden energiájukat arra tette fel, hogy az ősi álszent nyelv hagyományait megőrizzék: tehát fellépjenek a csúnyán beszélők ellen.
Nem zavarta a prűd embereket sem a korrupció, sem az, hogy hosszú hosszú órákat kellett eltölteni a kórházakban. Nem foglalkoztak azzal, hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni, hogy kevés a pénzük, hogy nem tud az állam rendes oktatást intézni a kis lurkóiknak. Egyáltalán nem érdekelte őket a várólista. Sőt! Kifejezetten szerették azt, hogy hónapokat kell várni egy egy kezelésre.
Azért szerették ezeket, mert Prüdéria lakói királyt akartak maguknak és nem akartak polgáriasodást. Szerették a saját mocsarukat, mert az övéké volt.
Tehát a mozgolódáson egy lakó felszólalt és kimondott néhány ördögi csúnya szót.
Elmondta ez a lakó, hogy mennyire nem fair, hogy Korrupcius Maximus libamájat eszik, míg ők csak a száraz kenyeret, jobb napokon tejjel. Mesélt arról is, hogy mennyire becsapja az állam az embereket és hogy milyen szinten legaljasodott itt minden. Hogy itt már nincs jövő és nincs jelen. Hogy Prüdériában, ellopják a prűd emberek pénzét és nem a fejlődésre fordítják, hanem a király családjára és barátaira.
A prűd népnek kinyílt a szeme és a füle. Felháborodtak ezen.
Fogták a felszólalót és szemmel, szavakkal agyonverték, mert csúnyán beszélt.
A tüntetés után büszkék voltak az emberek.
Leütötték a csúnyán beszélőt és így már semmi nem zavarhatja meg őket abban, hogy éljék a kis tökéletesnek hitt életüket.
A tüntetés után, már nem volt több csúnyán beszélő ember és így Prüdéria meg tudta őrizni az ősi álszent nyelvezetének fényét.
A megmozdulás után nagy lakomát tartottak csirkefarháttal, olajjal, cukorral, liszttel és benzinnel.
Visszaállt minden az országban. Újra tökéletes volt a társadalom, hiszen a legnagyobb bűnt: a csúnyán beszélést megszüntették.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. október 25-én.
