A nép által megválasztott parlament csak úgy tud hatékonyan élni a jogosítványaival, ha érdemi eszközei is vannak ezek kikényszerítésére. Tessék csak tisztelni a népet, illetve az általa megválasztott parlamentet!
Náluk nincs kecmec FOTÓ: AFP VIA EUROPRESS/POOL/ANADOLU AGENCY/ STEVEN HIRSCH
Négy hónapra börtönbe kellett vonulnia Steve Bannonnak, Donald Trump szövetségesének amiatt, mert nem volt hajlandó együttműködni a törvényhozással. Bizony, az Egyesült Államokban a „kongresszus megsértése” (Contempt of Congress) címén pénzbüntetés, valamint egytől tizenkét hónapig tartó szabadságvesztés fenyegeti azt a személyt, aki nem hajlandó tanúvallomást tenni a törvényhozás illetékes bizottsága előtt. De az tanú is büntetésre számíthat, aki ugyan megjelenik a bizottság ülésén, de nem hajlandó válaszokat adni a feltett kérdésekre.
Na és milyen büntetésre számíthat az a személy, aki Magyarországon nem hajlandó megjelenni egy parlamenti vizsgálóbizottság ülésén?
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény előírja ugyan az együttműködésre kötelezett személy számára az adatszolgáltatási, megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettséget, de ennek megsértése esetére csupán annyi „jogkövetkezményről” rendelkezik, hogy az ülést vezető elnök az Országgyűlés soron következő ülésén való bejelentéssel tájékoztatja erről a nyilvánosságot. A Btk.-ban nincs olyan bűntett vagy vétség, amely pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel sújtaná azt, akinek nincs kedve megjelenni a parlament bizottsága előtt vagy nem óhajt adatot szolgáltatni a parlamentnek. Csak a nemzetbiztonsági bizottsággal való együttműködés megtagadása esetén kell számolnia jogkövetkezménnyel a vétkesnek, ám itt is csupán szabálysértési eljárásról lehet szó, és a törvény külön megjegyzi, hogy helyszíni szabálysértési bírság kiszabásának még tettenérés esetén sincsen helye. Hát, valljuk be, ezek nem olyan falrengető büntetések, amelyek miatt megremeg a lába annak, aki nem kíván együttműködni a magyar parlament illetékes bizottságával.
Igaz, az amerikai egy szélső példa, merthogy az USA Kongreszszusa (Képviselőház, Szenátus) nemzetközi összehasonlításban is a legerősebb jogosítványokkal rendelkező parlamentek közé sorolható, csak olyan ritka esetben lehet megtagadni a parlamenti bizottságok ülésén való nyilatkozattételt (ilyen eset, ha valaki saját magát bűncselekménnyel vádolná).
Összességében tehát elmondható, hogy az amerikai szövetségi törvényhozással való együtt nem működést tényleges szankció fenyegeti. A Kongresszusnak széles ellenőrző jogosítványai is vannak: például a Szenátusnak jóvá kell hagynia az elnök nagykövet-jelöltjeit, a nemzetközi szerződéseket, a Képviselőház kezdeményezését követően pedig a Szenátus az impeachment eljárás végén megfoszthatja hivatalától a vétséget elkövetett elnököt. Az ellenőrzési jogosítványok közé tartozik az is, hogy a törvényhozás bizottságai jogosultak egy-egy ügy, botrány kivizsgálására, és ennek az eljárásnak a keretében a bizottság elnöke dokumentumokat kérhet tisztségviselőktől, szervezetektől, magánszemélyektől, és kötelezhetik őket a bizottsági ülésen tanúvallomás tételére.
Az, hogy akár szabadságvesztéssel is fenyegetik a parlamenttel való együttműködés megtagadóit, nem hóbortos szeszély megnyilvánulása. Az a megfontolás áll mögötte, hogy a nép által megválasztott parlament csak úgy tud hatékonyan élni a jogosítványaival, ha érdemi eszközei is vannak ezek kikényszerítésére. Tessék csak tisztelni a népet, illetve az általa megválasztott parlamentet!
Az amerikai törvényhozás erejét mutatja az is, hogy a törvénytervezetek vitájánál nem kizárólag a végrehajtó hatalom apparátusára kell támaszkodnia, hanem például a költségvetési hivatala szolgáltat adatokat és elemzéseket a törvényhozóknak a gazdaság, a költségvetés helyzetéről. A Kongresszus széles jogosítványai akár meglepőek is lehetnek azok számára, akik eddig úgy tudták, hogy az Egyesült Államokban elnöki rendszer létezik, ennélfogva az elnöké a legfőbb hatalom. Az amerikai elnöknek kétségtelenül nagy hatalma van, ám az „alapító atyák” az alkotmányban erős hatáskörökkel ruházták fel a Legfelsőbb Bíróságot és a Kongresszust is annak érdekében, hogy az elnök ne tudjon diktátor lenni.
Ehhez képest Magyarországon a parlament eléggé gyenge, ennélfogva a vizsgálóbizottsággal való együttműködést megtagadónak nemcsak azért nem kell börtönbe vonulniuk, mert a Btk. ezt nem írja elő, de azért sem, mert az Orbán-rendszer eddigi tizennégy éve alatt nem állhatott fel olyan vizsgálóbizottság, amelyet ellenzéki politikusok kezdeményeztek, ugyanis a kormánypárti többség egyetlen ilyet sem volt hajlandó megszavazni. Pontosabban szólva, az országgyűlési törvény 2012 óta jogilag szinte lehetetlenné tette bármiféle vizsgálóbizottság felállítását, a jogszabály ugyanis kimondja: „Az Országgyűlés (…) bármely, az Országgyűlés ellenőrzési feladatkörében felmerülő, közérdekű, interpellációval, kérdéssel (azonnali kérdéssel) nem tisztázható ügy megvizsgálására vizsgálóbizottságot küldhet ki”. A parlamenti vitában az ellenzéki képviselők jogosan mutattak rá arra, hogy a kormánytöbbség innentől kezdve minden egyes ügyre mondhatja, hogy a javasolt vizsgálóbizottság témája tisztázható kérdéssel, interpellációval, illetve, hogy egyedi ügy, dehogy kell vizsgálóbizottság. Nem is lett. Bezzeg a „pufajkás”, volt kommunista Horn Gyula idején – amikor az MSZP–SZDSZ kétharmados parlamenti többséggel rendelkezett –, 1996-ban az akkori parlament megengedte az ellenzéknek, hogy a Tocsik-ügyet vizsgálóbizottság szintjére emelje. Az igaz, hogy akadtak olyan meghívott személyek, akik a vizsgálóbizottság ülésén nem jelentek meg, vagyis már akkor jogot kellett volna alkotni az ilyen magatartás példás megbüntetéséről. Ezzel együtt is, az akkori kormányoldal összességében előzékeny volt az ellenfeleivel szemben, hiszen az ellenzéki képviselők – köztük a fideszes Deutsch Tamás – a vizsgálóbizottságot is felhasználva tudtak villogni a nyilvánosság előtt és bizonygatni az akkori kormány korrupt voltát.
A Fidesz azt a tanulságot vonta le, hogy jobb, ha kormányra kerülve ezt az előzékenységet nem viszonozza, és ott korlátozza az ellenzéke lehetőségeit, ahol csak tudja és nem szégyelli. Manapság a veszélyhelyzeti kormányzás még a jogalkotás egy részét is elvette.
Hatalomtechnikailag a parlament meggyengítésének ötlete bejött, hiszen egymás után, folyamatosan már a negyedik ciklusát tölti Orbán Viktor. A nép által megválasztott törvényhozás nagy vesztes, és vele együtt mi mindannyian azok vagyunk. Szerencsére lesz kitől tanulnunk, ha majd Magyarországnak olyan vezetése lesz, amely az Országgyűlésnek valódi hatalmat kíván adni – ámbár meglehet, hogy ezt magának a népnek kell majd kikényszerítenie.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 33. számának (2024. augusztus 9-15.) nyomtatott változata.
