Az irodalmi díjak furcsamód akkor árulnak el a legtöbbet egy ország irodalmi életéről, ha a díjazottak körül valami nincs rendjén, ha az eredményhirdetést elégedetlenség vagy felháborodás kíséri.
Idén a tekintélyes amerikai National Book Award-díj kiosztásának két érdekessége is van. Az egyik: a prózai művek versenyében a díjat az 1964-ben elhunyt Flannery O’Connor Collected Stories címen nemrég megjelent elbeszélésgyűjteményének ítélte oda a zsűri. A különös ebben az, hogy posztumusz kötet nem első ízben megjelenő írásokat, hanem zömében már az írónő életében napvilágot látott elbeszéléseket tartalmaz.
A zsűri döntését mindenekelőtt az elbeszélőirodalomnak az Egyesült Államokban jelenleg tapasztalható visszaesése indokolja. New Yorkban a szépirodalom haláláról beszélnek, egyesek szerint helyét máris elfoglalta a kor legfontosabb kérdéseire közvetlenül választ kereső polémikus hangvételű közéleti próza, a new journalism. A fiatalok szerint csakis a napirenden levő kérdésekhez, az ezek megoldásáért vívott harcokhoz szorosan kapcsolódó írói állásfoglalás, gondolat és okfejtés tarthat számot az érdeklődésre. Ismert írók találkoztak például nemrégiben New Rochelle-i diákokkal, s a találkozón egyetlen könyv címe sem hangzott el, annál több szó esett viszont a faji kérdésről és a nők felszabadítási mozgalmáról, a politikai gyilkosságokról és az elnökválasztásról.
A szépirodalom iránti érdeklődés megcsappanása azonban nem csak a fiatalokra jellemző. Mindenekelőtt: általános tünet Amerikában az erőszaktól való félelem, a fenyegetettség érzése – ez is magyarázza a fokozott közéleti érdeklődést. Megingott az amerikaiak hagyományos biztonságérzete, amelyet Saul Bellow a „power in passivity” kifejezéssel jellemzett, amikor az egyén úgy érezte, a hatalom birtokosa, anélkül, hogy kellene ezért valamit is tennie.
Ezzel összefügg, de történelmi szempontból talán még jelentősebb az amerikaiak tudatában végbement másik változás. Az európai emberrel ellentétben, akinek a számára a kormány és a társadalom századokon át elnyomó gépezetnek tűnt, az amerikaiak úgy érezték, hogy a „társadalmi szerződés” előnyös számukra, az ő érdekeiket szolgálja. Ezt a hagyományos bizalmat rendítették meg az elmúlt évek eseményei, különösen a vietnami háború. Az amerikaiak ma már tanácstalanul, nyugtalanul és elkeseredetten szemlélik a körülöttük zajló eseményeket, s az íróktól azt várják, hogy ezeket világítsák meg, értékeljék. A kitalált történeteknél jelenleg ezért is érdekli jobban a közönséget a tudomány, a történelem és a szociológia, a lélektan és a tudományos fantasztikus irodalom vagy akár a vallás. Jellemző, hogy a NewYork-i értelmiség első számú olvasmánya az elmúlt hónapok során A. Alvarez Vadistenség című könyve volt, amely az öngyilkosságot elkövetett írókról szól.
Az elmondottakhoz közvetlenül, bár különös módon kapcsolódik a National Book Award-díj kiosztásának másik érdekessége. Közvetlenül, de ellentmondásosan – talán ez is az amerikai világ sajátossága. Az történt, hogy az idén új díjat létesítettek „kortárs kérdések”-nek szentelt művek megjutalmazására, s ezt a díjat egy katalógusnak ítélték oda (The Last Whole Earth Catalog; Access to Tools), amely nem egyéb, mint a földműveléshez és általában a földművelési életmódhoz szükséges munkaeszközök, tárgyak lajstroma, árjegyzékkel, egyben pedig a szállítócég címét is feltünteti. A könyv ugyanakkor a természetközelben élő ember enciklopédiája, amely fejezetekre osztva tárgyalja a termőföld megművelésére, a kézművességre vonatkozó ismereteket, többnyire rendszertelen összevisszaságban sorakoztat fel különféle megjegyzéseket, ésszerű tanácsokat és zagyva mítoszokat. A tárgymutatóban a B betűnél ilyeneket találunk: ( „Basic Book of Organic Gardening” (az organikus kertészet kézikönyve), „Bicycling” (kerékpározás), „Buddhist Economics” (buddhista közgazdaság), „Do-it-yourself Burial” (rendezze meg saját temetését). Vissza a természethez! – hirdeti a könyv, de persze a szennyeződés korszakában Rousseau gondolatmenete is másként hangzanék: a természet jó volt, de az emberi tevékenység megrontotta. Vissza tehát a termőföldhöz! A könyv magasztalja a kertészkedést (egy jegyzet szerint: „Meggyőződésem, hogy a kertészek a világ megváltoztatásáért vívottharc élcsapatát alkotják”), tanácsokat ad a füvek és rovarok megismerésére, elmondja, hogyan kell szarvasmarhát, juhot és kecskét tenyészteni, különféle típusú lakhelyet építeni. A lelki békét pedig mi sem biztosíthatja jobban, mint az, ha a tulajdonos mocsarat létesít a háza közelében, mivel a békák kuruttyolása olyan nyugalmat áraszt, hogy az ember távol-keleti zen-templomban érzi magát.
A könyvnek egyébként nem volt szüksége hírverésre; az 500 oldalas, öt dollárért árusított Katalógus már csaknem 2 millió példányban kelt el, tehát bestsellernek számít. Kétségtelenül az óriási érdeklődés, valamint a könyv jellege magyarázza, hogy máris „az ellenkultúra bibliájának” kiáltották ki. Szerzője, Sieward Brandel mondta: megszerkesztéséhez az adta az ötletet, hogy látta, ismerősei közül milyen sokan fordítanak hátat a városi életnek, hogy a természeti életmódhoz visszatérve, kis közösségekben éljenek. Először arra gondolt, hogy vándorkereskedőként járja be az országot, és így juttatja el az új életmód megkívánta tárgyakat honfitársainak. Rájött azonban, hogy sokkal célravezetőbb, ha megszervezi a levelezés útján működő üzlethálózatot, s a vállalkozás valóban felvirágzott, egyre nagyobb forgalmat bonyolít le.
„Száz év múlva az 1971-ben megjelent könyvek közül erre az egyre fognak emlékezni” – jelentette ki a Katalógusról a díjkiosztás után a zsűri egyik tagja. A döntés ennek ellenére nagy port vert fel, értelmiségi körökben felháborodást okozott, ami érthető, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a Katalógus olyan művek elől vitte el a pálmát, amelyek közül az egyik a vietnami háborúról szól, egy másik szenvedélyes politikai tanulmány, a harmadik a Kennedy-üggyel foglalkozik, a negyedik pedig Norman Mailer utolsó előtti könyve, A szex fogságában. Amerikát napjaink kérdései foglalkoztatják, de úgy látszik, a lelkesedés néha elhomályosítja az ítéletet.
Megjelent A Hét III. évfolyama 32. számában, 1972. augusztus 11-én.