Növekvő visszhang, sokasodó fordításkötetek tanúskodnak a mai román szépirodalom egyre erőteljesebb külföldi megismeréséről és értékeléséről — csupán Zaharia Stancu művei harmincegy nyelven, harmincöt országban láttak például eddig napvilágot. Kísérőjelensége, következménye ez a román irodalom belső gazdagodásának, annak, hogy legjava alkotásaiban sikeresen birkózik meg a mindig korszerű feladattal egy ország, egy történelem tapasztalatáról szólani úgy, hogy mások is fölfigyeljenek szavára, saját világának kérdéseit megfogalmazni úgy, hogy az összecsengjen azzal, ami a nagyvilágot is foglalkoztatja.
S az sem kétséges, hogy ugyancsak e dialektikus viszony erőterében lendült fel az elmúlt években a hazai irodalomtudományi kutatás: az új elméleti és módszertani ösztönzések a születő értékek által módosuló, s ezáltal az irodalmi hagyomány elmélyültebb tanulmányozását is sürgető légkörben bontakozhattak ki. S az összefüggések e láncolatában most már természetszerűen merült fel annak a szükségessége, hogy a román irodalomtudomány – nemcsak mint az irodalom értelmezésének legfőbb forrása, hanem mint önálló érték – szintén közvetlenül bekapcsolódjék a szellemi javak nemzetközi cseréjébe.
Erre a feladatra vállalkozik az Univers Kiadó gondozásában megjelenő új folyóirat, a Cahiers roumains d’études littéraires. Szerkesztőbizottságának tagjai: Mihnea Gheorghiu, Ion Dodul Bălan, Romul Munteanu, Adrian Marino, Zoe Dumitrescu-Buşulenga, Ov. S. Crohmălniceanu, Edgar Papu, Vasile Nicolescu, Alexandru Piru, Dan Hăulică, Matei Călinescu, Mircea Zaciu, Constantin Ciopraga ; szerkesztője Dieter Fuhrmann), amely francia nyelven, illetve a tervek szerint a későbbiekben más világnyelveken írott tanulmányokat, cikkeket közöl.
A folyóirat első számában megjelent tanulmányok Az író és a mai társadalom témakörét tárgyalják. Az irodalom önismeretének kétségtelenül első és legfontosabb kérdésköre ez, amely egyaránt felöleli a múltnak és a jelennek, a művészet társadalmi meghatározottságának és az esztétikum autonómiájának, a művész és a közönség találkozásának az összefüggéseit. Persze a téma legtöbb vonatkozása vaskos kötetben is alig meríthető ki, de a tanulmányok ezúttal inkább csak a román irodalomtörténet, illetve a mai irodalom és a társadalom viszonyának egy-egy vetületét érintik.
Mircea Zaciu azt vizsgálja, milyen súllyal jelentkezett ez a viszony a román irodalomkritika legjelentősebb múltbeli művelőinek írásaiban; Romul Munteanu az írói életrajz és életmű, illetve a társadalom és a szociologikus irodalomkritika összefüggéseit elemzi; Nicolae Balotă a „kortárs román irodalom „értékfogalmának a kialakulásáról; Adrian Marino az irodalmi siker és a társadalmi befogadás kapcsolatáról értekezik.
Elvi-módszertani erényeiken túl e tanulmányok legfigyelemreméltóbb érdeme, hogy az irodalomtörténeti adatokat tágabb összefüggések közé helyezik, s ezáltal kirajzolódik, miként kapcsolódik a román irodalom és irodalomtudomány az európai szellemi áramlatokhoz. A társadalmi viszonyok, irodalom és esztétikai gondolkodás kapcsolatainak történeti vázlata ugyanakkor a mai irodalom és irodalomtudomány alaposabb megértését is szolgálja, és értékes adatokkal gazdagítja nemcsak a román irodalom és irodalomtudomány belső fejlődéstörténetének ismeretét, hanem gyakran az európai kultúrához fűződő viszonyát is új megvilágításba helyezi. Csupán példaként : Romul Munteanu utal arra, hogy Dobrogeanu-Gherea Eminescu-elemzésével a műközpontú szövegértelmezés hazai úttörőjének tekinthető, az pedig, ahogyan felveti a műalkotás és a társadalom strukturális analógiájának a gondolatát, Lucien Goldmann szemléletével rokonítja. Nicolae Balotă a korszerű hazai irodalomszemlélet kialakulását a hagyományokhoz való ragaszkodás és a külföld iránti érdeklődés konfliktusaiban követi nyomon.
A javarészt szintetizáló jellegű írásokban az összefüggések felmutatása, a román irodalomtudomány fejlődésvonalának a felmutatása volt a tanulmányírók célja. A folyóirat következő számaiban: Modern költők, modern költészet, A mai román irodalom, Dimitrie Cantemir – nagyobb szerephez jutnak a részleteibe vágó eredeti kutatások.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 34. számában 1973 augusztus 24-én.