Egy egyetemen az egyik hallgató váratlanul megkérdezte a professzort:
– Tudja, hogyan kell befogni a vaddisznókat?
A tanár azt hitte, hogy ez vicc, és vicces válaszra számított.
A fiatalember azt válaszolta, hogy ez nem vicc, és komolyan elmagyarázta a módját:
– A vaddisznók befogásához először keress egy helyet az erdőben, ahová a vaddisznók általában járnak, és minden nap tegyél oda egy kis kukoricát a földre. A vaddisznók minden nap jönnek megenni az ,,ingyen” kukoricát, és amikor megszokják, hogy naponta jönnek, akkor kerítést építesz a hely köré, először csak egy oldalt…
Amikor megszokják a kerítés egyik oldalát, visszamennek a kukoricát enni, te meg építesz egy másik részt a kerítésből… Megszokják és újra esznek. Apránként körbeépíted a kerítés négy oldalát a disznók köré. Végül szerelj be egy kaput az utolsó oldalra.
A disznók már hozzászoktak a szabad kukoricához és a kerítésekhez, így önállóan kezdenek átjönni a bejáraton. Ezután bezárod a kaput, és elfogtad az egész csoportot.
Olyan egyszerű, lépésről lépésre, egészen az utolsó pillanatig, amikor a disznók elvesztik szabadságukat. Mikor rájönnek mi történt, kétségbeesetten futni kezdenek körbe-körbe a kerítésen belül, de már börtönben vannak. Utána elkezdik enni a kukoricát, mert éhesek, s ott van az ingyen kaja…
Annyira megszokják, hogy elfelejtik, hogyan kell maguknak élelmet szerezni, ezért elfogadják a rabszolgaságot.
Egy-két generáció múltán, ha emlékezetük lenne, mint nekünk embereknek, akkor sem emlékezne szinte senki, hogy volt másfajta élet is.
Ha emberek lennének, talán még hálásak is lennének fogvatartóiknak, és egész generációk mennének boldogan a vágóhídra. Nem hinnék el, hogy a „róluk gondoskodó” kéz ugyanaz, mint amelyik megöli őket.
A világ kormányai a “demokratikus” köpeny alá rejtett diktatórikus terveikben elegendő időre ingyenes kukoricát bocsátanak ki a szisztematikus alávetettség eléréséhez. És minden új “mentő kormány” “szociális programokba” álcázza magát, alamizsnát ad, pénzt ad, amit a munkás zsebéből vesznek ki, küldetéseket teljesít, terveket, engedményeket, törvényeket, “védelmet”, támogatást mindenre, indokolatlan kisajátításokat, programokat. „szociális jólét”, bulik, vásárok vagy fesztiválok, egyenruhák, kenyér és cirkusz, ingyenes közlekedés.
– INGYEN!
Mindaz az „ingyenes”, amit az ilyen politikusnak álcázott szélhámosok kínálnak egy hülye népnek, amely hozzászokott az “ingyenes” kukoricamorzsához, megfosztja őket kritikai, gondolkodó és vállalkozói képességüktől.
Végezetül vegyük észre, hogy az a csodálatos kormányzati „segítség” nem más, mint egyre csak duzzadó probléma, amely a demokrácia jövője ellen, a szabadságunk ellen, az emberi jogaink és emberhez méltó élet ellen dolgozik.
Felállhatsz vagy összefonhatod a karjaidat, és megeheted a kukoricát… Ugye értitek?
Ismeretlen szerző
Forrás: Újnépszabadság
