Nem fogják a hatékony színlelés oktatófilmjeként vetíteni ügynökök kiképzésén az exkülügyér interjúját, mikor ripacs színészeket idézőn csodálkozott rá fejcsóválva a kegyelmi ügyben történtekre, ügyes kezű felesége milliárdos bevételeire, a Lavrovnál elvégzett repülési alapismeretek tanfolyam problémás voltára.
Nem emlékezhet nyilván minden sörmeccsre, partira, békemenetbéli haverkodásra sem, amikor diplomata-útlevelekkel lepte meg a „rászorulókat”. Vajon milyen magyar érdekeltségű külföldi diplomáciai missziót hajtott végre Dzs. Balázs, M. Ádám, Sz. György, H. Árpád, M. Zoltán, R. Magdi és R. Philip? Három nappal az utazás előtt vették-e át a külügy a tárgyalásokon követendő instrukcióival, és három nappal a visszaérkezés után leadták-e, ahogy a törvény előírja? És tudták-e, hogy a fogadó országnak el kell ismernie diplomatatevékenységként ottani ténykedésüket (Amerikában például diplomataigazolványt vagy diplomáciai vízumot kell kapniuk), hogy mentességre jogosító iratként kezeljék?
Mikor a hatalom önhittségében azt üzeni a népnek, hogy a törvények felett áll, eljött az ideje az odébbállásnak. De előbb a diplomata-útlevelüket adják le, többé arra már aligha lesz szükségük.
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 23. számának Páratlan oldalán 2026. június 5.
