„Összenő, ami összetartozik.” Az Alternatíva Németország (AfD) társelnöke és kancellárjelöltje biztos ismeri Willy Brandt a német újraegyesítéskor elmondott fontos beszédét. A vendéglátójával látszólag nagy egyetértésben tartott sajtótájékoztatón Alice Weidel kritizálta a német sajtót: „Az erős közmédia csak a kormányzati politikát támogatja. Nem tesznek fel kritikus kérdéseket, pedig a médiának a demokráciákban a negyedik hatalmi ágnak kellene lennie, átláthatóságot kellene biztosítania a megfelelő információk továbbításával, hogy a választópolgárok megalapozott döntést hozhassanak.” Házigazdája érdeklődéssel hallgatta, bár illiberális felfogása szerint a demokrácia elavult intézmény. Másfél évtized alatt elérte, hogy a törvényhozás és a bírói hatalom a kormány iránymutatása szerint működjön, a sajtó ne akarjon hatalmi ág lenni, felesleges független forrásokat keresgélnie, elég, ha „jó” hírekre specializálódik. (A régóta veszteséges nyomtatott megyei lapok megjelenését is csak azért finanszírozzák, mert propagandacélokra használható.)
A családpolitikában is teljes az egyetértés, derült ki a Karmelitában. Weidel magát liberálisnak vallja, a gender számukra is szitokszó, az AfD a hagyományos családmodell mellett áll ki, amilyenben a többség nevelkedik. Amúgy ő egy nővel él együtt, akivel két fiút nevelnek. „A család az, ahol gyerekek vannak”, definiálta felfogását. Nálunk tehát nem érezné túl jól magát, ahol a zéró tolerancia alaptörvénybe foglalt dogmája szerint az apa férfi, az anya meg nő.
Willy Brandt 1989 novemberében a schönebergi városháza előtt elmondott emlékezetes beszédében egyébként még nem hangzott el az azóta legtöbbször idézett mondat. Csak utólag írták bele. De attól még igaz.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 8. számának Páratlan oldalán 2025. február 21-én.
