Guardian
Orbán óvatosan egyensúlyoz, miután a magyar közvélemény Oroszország ellen fordul, és a miniszterelnök nem szeretné, ha bírálnák Putyin-barát politikája miatt, ugyanakkor igyekszik az EU oldalán maradni. Az unión belül éveken át ő volt az orosz államfő legszilárdabb szövetségese, a magyar közmédia rendre visszaböfögte a Kreml propagandáját. Ám most a kormánynak választania kell, de úgy tűnik, hogy egyszerre akarja megülni mind a két lovat.
Úgy hogy a kormányfő elítélte „a katonai akciót”, de orosz kollégáját nem marasztalta el. Némi habozás után beállt a szankciók mögé is. Hírek szerint erősen hatott rá, hogy Zelenszkij mennyire drámai módon kért támogatást az uniós csúcson. Egy brüsszeli diplomata szerint ezúttal nincs szó nála színjátékról. Nem örül neki, hogy erre a szerepre kényszerül, de nem blokkalja a döntéseket.
Hegedűs Dániel a német Marshall Alapítványtól azt mondja, hogy sokan azt várták, Orbán jobban keresztbe fekszik majd, án váratlanul beállt a sorba. Viszont a fideszes sajtó, illetve az állami rádió és tévé továbbra is oroszbarát nézeteket hangoztat, ideértve hogy vaskosan jelen van a Moszkva-párti dezinformáció. Ennek megfelelően elhallgatja, mennyire brutális a háború. A szakértő szerint azonban egy hirtelen irányváltás kellemetlen kérdéseket vetne fel a kormánypárt számára, pont a kampány hajrájában.
Ugyanakkor Brüsszelben nem keltett meglepetést bizonyos körökben, hogy Orbán támogatja a közös politikát, mert a szankciókat soha nem hiúsította meg. De most figyelemmel kell lennie az egyre inkább Moszkva-ellenes közhangulatra is.
Michelle Goldberg, a lap egyik szemleírója szerint a magyar ellenzéknek most igazi esélye van rá, hogy elűzze a tekintélyelvű, technokrata Orbán Viktort, aki teljes mértékben beállt Putyin mögé. A háború teljes mértékben felborította az erőviszonyokat. Az ellenzék azt reméli, hogy az orosz kapcsolat neki hoz voksokat. Márki-Zay azt nyilatkozta az újságírónak, hogy a küzdelem arról szól: az ország Európa, illetve a Nyugat része lesz, vagy pedig rákerül Oroszország és Kína röppályájára. Az a tekintélyelvű világhoz tartozik-e.
De félő, hogy látván a bajokat, sokan a zászló köré tömörülnek. Orbán azt állítja, hogy az ellenzéki miniszterelnök belerángatja Magyarországot a háborúba. A hatalmas média gépezet pedig teljes lendülettel szajkózza a Kreml propagandáját. Az elemző azt hallotta az első embertől a vasárnapi fideszes nagygyűlésen, hogy Zelenszkij egy g…, és az egész válságról Soros tehet.
Akadnak olyan vélemények, hogy Putyin pária lesz a világpolitikában és elvesztik a hatalmat azok a populisták, akiket kézből etetett. Van rá kilátás, de majd meglátjuk, hogy tényleg belebuknak-e ezek az illiberális rezsimek.
Az ukrajnai háború uralja a magyar választási kampányt. A március 15-i nemzeti ünnep az utóbbi 12 évben mindig is politikai töltetet kapott Orbán megosztó populista uralma alatt, de idén a felvonuló tömegre nagy hatást gyakoroltak a szomszéd országban tapasztalt szörnyűséget, az onnan érkező bizonytalanság. Az illiberális miniszterelnök a megemlékezésből ez alkalommal békemenetet csinált. A fideszes kampány eredetileg az LMBT-népszavazásra, valamint a liberálisok, a migránsok, az EU és a Soros elleni kulturális hadjáratra kívánt összpontosítani, ám az invázió felrúgta a tervet.
Akárcsak az ellenzéknél, amely a korrupcióra és a jogállamra akart összpontosítani. Az agresszió szorult helyzetbe hozta Orbánt, aki kivívta magának a Putyin legközelebbi EU-s szövetségese címet. Most sem szeretné elidegeníteni a Kremlt. A kormány ugyan nem vétózza meg a szankciókat, de nem szeretné mérsékelni az energiafüggőséget, és nem is enged át fegyvereket Ukrajna felé. Ez a kettősség nem kevés nemzetközi felháborodást váltott ki, amire azután a hat ellenzéki párt gyorsan lecsapott.
A Fidesznek pár napba telt, amíg rátalált a hangjára, miszerint Orbán szavatolja a békét és a stabilitást. Dalibor Rohac, az American Enterprize Institute kutatója úgy látja, hogy a politikusnak kartávolságra kell tartania a háborút, mert ha nem sikerül neki, akkor be kell vallania, hogy hiba volt az utóbbi jó 10 év oroszbarát stratégiája. Ugyanakkor a fideszes PR szerint veszélyes háborús uszítást jelent, hogy az ellenzék Kijev fokozott támogatására hív fel.
A jelek szerint a számítás bejön, részben a „közeli” sajtó hathatós munkája folytán. Hegedűs Dániel szerint sokan nem értenek egyet a hivatalos iránnyal, de nem szeretnék, ha az ország belekeveredne a viszályba, és ez felülírja az agresszió miatt érzett felháborodást. És a felmérések arra utalnak, hogy jó páran nem szándékoznak egy bizonytalan ellenzéki összefogásra voksolni.
Viszont a hatalom gyenge pontját jelenti a gazdaság, hiszen megugranak az energiaárak. Az üzemanyagok, illetve több alapcikk árának rögzítése feszültséget kelt, a forint árfolyama bezuhant. Ám Orbán kétségtelen politikai tehetsége és alkalmazkodóképessége megmutatkozott és az idő neki dolgozik. Csak megfelelő irányban kell tartania a hajót.
Milan Nic, a német Külpolitikai Tanács elemzője úgy ítéli meg, az ellenzéknek nagyon rá kell kapcsolnia háború okozta káosz kellős közepén, de nagyon kevés az ideje.
Az ukrán háború miatt az EU elnéző Lengyelországgal a jogállami vitában, sőt brüsszeli források szerint a Bizottság kész arra, hogy felszabadítsa a milliárdokat az újjáépítési alapból. Mégpedig akár heteken belül, amivel ugyanakkor kiteszi magát a vádaknak, hogy a jelenlegi viszályban az egység fontosabb számára, mint a lengyel demokrácia. Ezzel együtt két jól értesült illetékes is arról számolt be, hogy Varsónak nem kell mást tennie, minthogy lépjen a legfelsőbb bíróságon a vitatott Fegyelmi Kamara felszámolására, és akkor megnyílik számára az út a pénzhez.
Úgy hírlik, hogy az EU erősen hajlik a megegyezésre és ily módon már ahhoz sem ragaszkodik ahhoz, hogy visszavegyék a politikai okokból elbocsátott bírákat. Másfelől várhatóan nem szeretné egyhamar beindítani a jogállami mechanizmust. Nem állna útjában annak sem, hogy Magyarország is megkapja a Covid-alapból előirányzott jó 7 milliárd eurót, de erről a döntés csak a választás után lesz meg. Ekkora menekülthullám a világháború óta nem volt a földrészen, ezért a végrehajtó testületen belül felerősödtek a vélemények, mármint hogy kompromisszumot kell kötni.
Daniel Freund, német zöld EP-képviselő ugyanakkor azt mondja: a Bizottság a jelek szerint a körülmények hatására hajlandó szemet hunyni az illiberális és tekintélyuralmi jelenségek fölött. Brüsszel azt hiszi, ez jó ötlet, miközben az ukránok alapvetően a jogállamért harcolnak és halnak meg. Csakhogy Magyarország és Lengyelország éppen Putyin forgatókönyvét valósítja meg, amikor kikezdi az igazságszolgáltatás és a sajtó önállóságát és a hatalom emberei óriási érdekeltségeket szereznek a gazdaságban.
Egy uniós szóvivő szerint továbbra is mérlegelik a jogállami mechanizmus beélesítését, de a minőség fontosabb a gyorsaságnál, annál is inkább, mert nagyon valószínű, hogy bármit is döntenek, azt az érintett kormányok az Európai Bíróság elé viszik.
Az ukrán háború háttérbe szorítja a jogállami küzdelmet az EU-ban. Illetékesek ugyan egyfolytában mondogatják, hogy a munka nem állt le, ám erősödik a félelem, hogy az egység fontosabb lesz, mint a jogállami normák betartatása. Nagyon úgy néz ki, hogy az új mechanizmus életbe léptetése egyelőre megfeneklett. Pedig a Bizottság hónapokon át egyre inkább satuba fogta Magyarországot és Lengyelországot.
Egy illetékes szerint azonban az ukrán válság annyira leköti Brüsszel figyelmét, hogy nem lehet megmondani, mikor lép a másik területen. Nem arról van szó azonban, hogy kibújna a kötelezettség alól. Egy másik forrás azt közölte, hogy a stáb még dolgozik az Orbán-kormánynak szánt értesítésen, amely hivatalosan szükséges ahhoz, hogy vissza lehessen tartani az alapokat. De a késlekedés már jó pár helyen aggályokat váltott ki, merthogy Budapest és Varsó a háborút kihasználva folytathatja a fékek és ellensúlyok leépítését.
Ugyanakkor a két ország továbbra is kapja a pénzeket a közös költségvetésből. A tétlenség láttán az EP felvonta a szemöldökét. Hiszen civil és ellenzéki vélemény szerint Magyarországon a Fidesznek lejt a pálya a választáson. Ugyanakkor egy illetékes elismerte, az utóbbi jó két hétben von der Leyen számára nem a jogállam volt a legfontosabb téma.
Ezzel párhuzamosan olyan hírek érkeztek, miszerint az EU derűlátóbb a lengyelek ügyében, ideértve, hogy náluk nem fenyeget a támogatások elsikkasztásának veszélye. Viszont ha a választások előtt dobnának kesztyűt Orbánnak – figyelmeztet egy illetékes – az Orbán malmára hajtaná a vizet. De mint mondta, nem késnek el vele április 3. után sem.
Egy európai diplomata azt közölte, hogy előbb Budapestnek és Varsónak kell mozdulnia, ha hozzá akar férni a gazdaságélénkítő alaphoz. De ebbe az is belejátszik, hogy ha befagyasztják a költségvetési támogatásokat, akkor a magyar fél bojkottálhatja a további szankciókat Oroszország ellen. Azt azonban nem teheti meg a Bizottság, hogy ne cselekedjen, ha azt látja, hogy uniós milliókat nyúlnak le.
Neue Zürcher ZeitungA közép-európai vezetők kockázatos kijevi látogatás azt támasztja alá, hogy a térség több támogatást érdemel – írja kommentárjában Meret Baumann, aki éveken át Bécsből követte a régió fejleményeit és remekül ismeri az itteni viszonyokat. Mint rámutat, több érintett kormány is vezető szerepet visz abban, mit kell tenni a háború kapcsán. Ebben visszatükröződik, hogy a történelem folyományaként alapos tapasztalataik vannak Oroszországról. Érdemes lett volna megfogadni a figyelmeztetéseiket.
A lengyel, a cseh és a szlovén kormányfő, továbbá Kaczynski nem kis veszedelemnek tette ki magát az úttal, pedig sokat nem tudott mondani Zelenszkijnek. De a jelkép fontosabb és azt nem lehet eléggé becsülni. Hiszen a házigazda három héttel az invázió megindulása után megbeszélésre fogadta a három EU- és NATO-tagország vezetőit, miközben Moszkva tervei alapján Kijevnek már rég el kellett volna esnie és egy bábkormánynak kellene hatalmon lennie. Itt az európai szolidaritás és az ukránok ellenállóereje egyaránt megmutatkozott.
Az évszázadok által Moszkvával szemben felhalmozódott félelem magyarázza, hogy nemigen van még egy olyan vezetés, amely annyira támogatná Ukrajnát, mint Lengyelország. Amit azonban semmiféleképpen sem lehet természetesnek tekinteni, mert a kétoldalú kapcsolatokat alaposan megterhelte a történelem. De 2008-ban, egy hasonló utazás során az azóta repülőgép szerencsétlenség áldozata lett elnök, Lech Kaczynski arra figyelmeztetett Tbilisziben az orosz támadás után, hogy holnap Ukrajna, holnapután a Baltikum, és ki tudja, egy nap Lengyelország következik.
Szinte profétikus szavak. A kelet persze messze nem egységes. Orbán pl. feltűnően hiányzott a kijevi tárgyalóasztal mellől, holott Magyarország a Visegrádi Csoport soros elnöke. Van ugyanakkor némi irónia abban, hogy a lengyel és a szlovén miniszterelnök dicsérte Ukrajnában a demokráciát és sürgette az ország gyors uniós felvételét. Miközben odahaza leépítik a jogállamot és diktatórikus törekvésekkel vádolják Brüsszelt.
Ám csak üdvözölni lehet, hogy a válságban a megoldási törekvések élére állnak. Legközelebb von der Leyennek és Michelnek sem szabad lemaradnia a kijevi utaslistáról.
Forrás: MÚOSZ
