Az újságíró archívumából: vannak polgármesterek… Az Infovilág cikke.
Csaknem három évtizeddel ezelőtt szokatlan hírt olvastam a német sajtóban. Egy magamutogató, különleges képességekkel – mindenekelőtt a lódítás, a nagyotmondás, a mindenhez értés képességével – megáldott polgármesterről (mert ilyen is van, nem csak olyan, amelyik a légóépület tetején fényeskedik a teliholddal párban, netán a papagájával csókolózik, ujjaiból – Churchillt majmolván – „V”-t formálva mutogat…). A meglehetősen egyedülálló esetnek utána járván élvezettel írtam meg a kummersdorfi fizikus-iskolaigazgató sztoriját az akkoriban nagy példányszámú, széles körben olvasott „komoly bulvármagazin”, a Reform 1996. február 20-án megjelent számában. Íme:
«Kilyukadt a német radarháló? A rangos hírmagazin, a hamburgi Der Spiegel ugyanis azt írja, hogy Berlintől délre, a brandenburgi tartományban található sperenbergi katonai repülőtéren megjelent az orosz maffia. Az évtizedeken át Németországban állomásozott szovjet keleti hadseregcsoport alakulatainak 1994. őszi távozása után a hitleri Luftwaffe egyik legfontosabb létesítményét a felszabadítók kisajátították, és legfőbb légi bázisukként használták. Naponta több száz gyakorlórepülést hajtottak végre a térségben, ahonnan még a rágcsálók is elköltöztek, mert nem bírták elviselni a sugárhajtású gépek robaját.
Sperenberg – a környék lakóinak legnagyobb gyönyörűségére – most csendes. Csöndes? Az ötvenes éveiben járó Detlev Arndt (tanult szakmáját tekintve fizikus, az egyik jó nevű berlini iskola igazgatója), a reptérhez közeli Kummersdorf polgármestere hivatalos személyként állítja: időnként titokzatos repülőgépek landolnak a sperenbergi betonon, és alig negyedóra elteltével újra startolnak, majd eltűnnek. Arndt állítását a felesége is megerősíti. Ugyanezt mondja az ugyancsak kummersdorfi Reinhard Schmolling önkormányzati képviselő és Heinz Bogért nyugdíjas is, akinek a kertje fölött szoktak elhúzni a gépek.
A német katonai és polgári légiirányítás viszont mindeddig semmit sem észlelt. Holott állítólag nem csupán a sperenbergi bázison, hanem ennél sokszorta kisebb kelet-németországi és lengyelországi reptereken is megjelennek időnként az áru- és embercsempészek, orosz maffiózók gépei. A nem hivatalos megfigyelők szerint az egykori sperenbergi szovjet alakulat pilótáit foglalkoztatják a bűnözők. Azokat a kitűnő repülősöket, akik akár behunyt szemmel is megtalálják a sűrű erdővel álcázott le- és felszállópályákat, és abszolút biztonsággal „rakják le” az AN-24-es gépeket.
Szenzációt szimatolván, a szellemgépek hírére megszállta a sajtó meg a tévé Kummersdorfot. A falu egyetlen kocsmája órák alatt több bevételre tett szert, mint egyébként fél év alatt. Csakhogy a vendéglős egyáltalán nincs elragadtatva: „Eleinte jókat mosolyogtunk Arndt úr szövegein, és azt hittük, hogy ő, a kétméteres magasságából, eleve többet lát, mint az átlagember… Aztán rájöttünk: Till Eulenspiegelnek, tréfacsinálónak igazán kiváló, ám hivatalos személynek egyáltalán nem az. Szégyene a falunak.”
Nem csupán tekintélyes és kevésbé világhírű sajtóorgánumok és tévéállomások dőltek be a szálfatermetű polgármester állításainak („csempészet, illegális bevándorlás, sötét bűnözés folyik a sperenbergi reptéren”), hanem a potsdami vámosok is, akik még friss repülőgépkerék-nyomokra is rábukkantak a betonpályákon. Később kiderült, hogy a falubeli legények próbálgatták ott frissen vásárolt terepjárójuk fékjeit.
A berlin-gatow-i 3. repülő-hadosztály szakértői szerint különleges földi irányítás nélkül is leszállhatnak gépek Sperenbergben: elegendő, ha jelzés gyanánt két gépkocsi meggyújtja a fényszóróját. Csakhogy: amíg a határról Berlin alá jutnak, mindvégig a radarok látószöge alatt, 300 méternél alacsonyabban kell repülniük.
Végül a vámosok, véleményt változtatván, megállapították: semmi friss nyoma repülőgép-forgalomnak. Arndt polgármester viszont köti az ebet a karóhoz: „Közalkalmazott, iskolaigazgató, fizikus vagyok, abszolút biztonsággal meg tudom állapítani, ha a közelben repülőgép száll le vagy föl. Legutóbb például december 2-án, szombaton 17 óra 22 perckor. Holott eddigi megfigyeléseink szerint szombatról vasárnapra virradóan szoktak landolni a szellemmasinák.”
A polgármesterről az a hír járja, hogy érvényesülési vágyban szenved és a piát sem veti meg. Ezt azok nyilatkozták a Wochenpostnak, akik maguk is szívesen „öblögetnek”. Feltűnési viszketegségében Arndt a kocsijának szélvédőjére kiírta: „Kummersdorf község polgármestere. Szolgálati jármű”. Éjszakai őrjáratokra sem volt rest, és gázpisztolyával hadonászva igazoltatta a kései órán az utcán járókelőket.
Németországban sem ismeretlen a mondás: messziről jött ember azt mond, amit akar. Arndt is Nyugatról települt át, és a helyiek azért választották meg elöljárójuknak, mert azt hitték, megváltoztatja az ő kis világukat. Csak akkor kaptak észhez, amikor elmesélte, miként ült a kapitány székébe egyik amerikai útja alkalmával, és vezette az A-310-es óriásgépet az óceán fölött.
Ezek után már a környékbeliek azon sem csodálkoznának, ha azt mondaná: valakik Münchhausen báró módjára ágyúgolyón röpködnek Sperenberg térségében.»
