A New York Times mai publicisztikája
David E. Sanger
WASHINGTON
Az ukrajnai válság két hónappal ezelőtti kirobbanása óta Biden elnök és segítői megpróbálták folyamatosan leleplezni Vlagyimir V. Putyin orosz elnök terveit, titkosszolgálati információkat hoztak nyilvánosságra a várható lépéseiről, és “agresszornak” nevezték őt. A kormányzat olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyeket csak úgy lehet megszerezni, ha legalábbis bizonyos mértékben behatolnak Oroszország katonai és hírszerzési rendszereibe. A Pentagon például nyilvánosan bejelentette, hogy a Putyin által Ukrajnát körülvevő haderő eléri vagy meghaladja a 175 000 főt – ez az adat nem derül ki egy műholdfelvétel megtekintéséből.
Néhány héttel később azt mondták, hogy Moszkva megpróbálna provokációt -más szóval “hamis zászlós támadást” indítani saját erői vagy szövetségesei ellen – megrendezett akciót, hogy ürügyet teremtsen a cselekvésre. Ezt követően Washington arra bátorította a briteket, hogy fedjék fel orosz tervet, mely szerint Kijevben bábkormányt állítanának fel. E leleplezések mindegyike része volt annak a stratégiának, amelynek célja az oroszok megelőzése volt egy olyan területen, ahol Moszkva régóta kiválóan teljesít: az információs hadviselésben.
Ezeknek az információknak a nyilvánosságra hozatala azonban azt a kérdést is felvetette, hogy a kormányzat azzal, hogy megpróbálja megzavarni Moszkva tevékenységét úgy, hogy előre feltárja azokat? Vajon elrettenti-e az orosz lépéseket, vagy inkább ösztönöz azok megtételére. Az adminisztráció célja, hogy minden egyes fordulóban elvágja az oroszok útját azáltal, hogy leleplezi terveiket, és arra kényszeríti őket, hogy alternatív stratégiákon gondolkodjanak. Ez a megközelítés azonban provokálhatja Putyint egy olyan pillanatban, amikor az amerikai hírszerzés szerint még nem döntött a támadásról.
A demokráciák általában borzalmasak az információs hadviselésben, és az amerikai tisztviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy különbség van aközött, amit ők csinálnak, és a Putyin híressé tett “sötét művészete” között. Oroszország gyakran kitalálja a saját narratíváit, és a tisztviselőinek nem okoz gondot, ha nyíltan hazudnak, ahogyan tették ezt akkor is, amikor Putyin ürügyet teremtett a Krím 2014-es annektálására, vagy amikor ügynököket küldött, hogy idegméreganyagot használjanak Alekszej A. Navalnij orosz ellenzéki vezető és egy volt orosz kém ellen Nagy-Britanniában, vagy amikor kibertámadások sorozatát indította az Egyesült Államok ellen.
Az amerikai és brit tisztviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy a hírszerzés értékelései hitelesnek tekintett forrásból származnak, és azokat kereskedelmi műholdfelvételek és Twitter-bejegyzések támasztják alá, amelyek egy hatalmas erő gyülekezését mutatják Ukrajna határainál. A tisztviselők természetesen nem hajlandóak beszélni arról, hogyan jutottak hozzá az orosz tervekkel kapcsolatos információkhoz. De a nyilvánosságra hozott információk közül több is vitát váltott ki arról, hogy az Egyesült Államok vagy szövetségesei kockáztatják-e, hogyfeltárják forrásaikat és módszereiket, a hírszerzés legértékesebb erőforrását.
“Függetlenül attól, hogy miként alakul, ez egy nagyszerű esettanulmány lesz a hírszerzés felhasználásáról a megelőzés érdekében” – mondta Paul R. Kolbe, a CIA Közép-Eurázsiai Osztályának korábbi vezetője, aki Putyin felemelkedésekor Oroszországban dolgozott, és most a Harvardon a Hírszerzési Projektet vezeti. Az elriasztás stratégiája azonban máris kellemetlen érzésekkel járt. Ukrajna vezetése tiltakozott az ellen az amerikai jellemzés ellen, hogy az invázió “küszöbön áll” – vagy akár csak valószínűsíthető. “A lehető legélesebb és legizgatottabb hangot használják” – panaszkodott a minap Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, és ezt a múlt héten egy telefonbeszélgetés során még erőteljesebben hangoztatta Bidennek. “Véleményem szerint ez hiba”.Zelenszkij úr aggodalmának forrása érthető: Nem akarja pánikba ejteni a lakosságot, nem akarja, hogy az ukrán tőzsde pocsékba menjen, és nem akarja, hogy a befektetők és a külföldi cégvezetők a repülőtérre rohanjanak. Biden úr kommunikációs segítői pedig egy kicsit lehalkították a hangjukatt, és kihagyták a “küszöbön álló” szót az orosz invázióról vonatkozó figyelmeztetéseikből.
“Abbahagytuk a használatát, mert azt hiszem, olyan üzenetet küldött, amelyet nem akartunk küldeni, vagyis azt, hogy tudjuk, Putyin elnök már meghozta a döntést” – ismerte el a Fehér Ház sajtótitkára, Jen Psaki egy tájékoztató során. Más kormánytisztviselők azonban azt mondták, hogy annak jeleit vélték látni, hogy Putyint magát is meglepte egy kicsit az agresszív amerikai megközelítés. Egy keddi sajtótájékoztatón azzal vádolta a Fehér Házat, hogy a hidegháborús stratégiát eleveníti fel – majd azt mondta, hogy szerinte a Biden-kormány támadásra akarja ösztönözni őt, hogy ürügyet szolgáltasson a szankciók kiváltására.
“Ebben az értelemben Ukrajna maga is csak egy eszköz ennek a célnak az eléréséhez” – mondta. “Ezt többféleképpen is meg lehet tenni, úgy, hogy valamiféle fegyveres konfliktusba vonnak minket, és az európai szövetségeseik segítségével kikényszerítik ellenünk azoknak a kemény szankcióknak a bevezetését, amelyekről most az Egyesült Államokban beszélnek”.
A kormányzaton belül azonban sokak számára fontosabb volt, hogy Putyin mit hagyott ki a beszédéből, mint amit mondott. Nem fenyegetőzött azzal, hogy az Egyesült Államoknak és a NATO-nak engednie kell a követelésének, miszerint a csapatok hagyják el a NATO-hoz tartozó volt szovjet blokk országait, és hogy minden nukleáris fegyvert el kell távolítani Európából, különben arra kényszerül, amit korábban titokzatos módon “katonai/technikai eszközöknek” nevezett. Lehet, hogy ez csak átmeneti kihagyás volt.
Putyin pedig azt is mondta, hogy az amerikai és NATO-válaszok, amelyek szövege kiszivárgott egy spanyol újsághoz, nem foglalkoznak az ő alapvető aggodalmaival. De azt sugallta, hogy van még idő a diplomáciára, és ezzel teljesen más hangot ütött meg, mint néhány héttel ezelőtti követelésével, miszerint “írásos garanciákra” van szüksége, méghozzá azonnal. Néhányan, akik évek óta vitáznak Putyinnal, egy olyan embert látnak, aki kiutat keres. William B. Taylor Jr., egy régi diplomata, aki az Egyesült Államok ukrajnai nagyköveteként szolgált, szerdán azt mondta, hogy szerinte Biden úr agresszívebb hozzáállása – amit ő “a passzív elrettentésről az aktív elrettentésre” való áttérésnek nevez – működik.
“Azt hiszem, Putyin bizonyos értelemben már pislantott egyet” – mondta egy interjúban Taylor, aki akkor robbant be a köztudatba, amikor tanúskodott Donald J. Trump elnök felelősségre vonási meghallgatásán. “Ő eddig nézelődött. És most a kiutat keresi. Túljátszotta a póker-kezét, és egy darabig talán beéri azzal, hogy tárgyalásokba kezd egy sor témában”.
Mások nem ilyen biztosak ebben.
Néhány Oroszország-szakértő a kormányon belül és kívül azt mondja, hogy miközben Putyin arra törekszik, hogy Oroszországot nagyhatalomként tiszteljék, és igazi figyelmet fordítsanak a biztonsági igényeire – ezek olyan panaszok, amelyeket a Nyugat nagyrészt figyelmen kívül hagyott -, az új fegyverzetellenőrzési szerződésekről vagy a csapatmozgások és hadgyakorlatok kölcsönös korlátozásáról szóló hosszas tárgyalások valószínűleg nem fogják kielégíteni őt. Eszerint most konkrét engedményeket akar, mielőtt visszavonulna a határtól.
Több kormányzati tisztviselő szerint Putyin diplomáciai érdeklődése pusztán taktikai jellegű és átmeneti. Azt gyanítják, hogy még nem vonultatta fel az összes haderejét, és talán nem is akar keresztbe tenni Hszi Csin-ping kínai elnöknek azzal, hogy éppen akkor támad, amikor Pekingben megkezdődik a téli olimpia. Putyin úr kilép a hosszú, Coviddal kapcsolatos elszigeteltségéből, és a hét végén csatlakozik a nyitó ünnepséghez. Ezt a pillanatot arra fogja felhasználni, hogy találkozzon Hszi úrral, akivel valamiféle “kényelmi szövetséget” kötött. Az olimpia február 20-a körül ér véget, és a kormányzat oroszországgal foglalkozó emberei szerint ez lesz az az időpont, amikor majd felmérik, hogy volt-e lépéseiknek bármilyen hatásuk. Azt mondják, hogy Putyin talán próbára teszi majd Bident azzal, hogy megpróbál még több területet elfoglalni az orosz nyelvű keleti és déli területeken. Talán megpróbálja majd aláásni a Zelenszkij-kormányt az áram vagy a kommunikáció kikapcsolásával. De többen visszhangozzák Biden két héttel ezelőtti, egy sajtótájékoztatón tett kijelentését, amikor azt mondta: “Szerintem be fog vonulni. Valamit tennie kell”.
David E. Sanger fehér házi és nemzetbiztonsági tudósító.
Címkép: A Pentagon nyilvánosan kijelentette, hogy a Putyin által Ukrajna három határán összegyűjtött erő elérheti a 175 000 főt vagy annál többet, mielőtt az invázió megkezdődne./Associated Press
Forrás: Újnépszabadság
