Zahorai János (1835 Máramarossziget- 1909 Beregszász) Hollósy Simonhoz hasonlóan Máramarosszigeten született, iskoláit a budai főgimnáziumban végezte három hónapi megszakítással, amikor, mint honvédtüzér részt vett a szabadságharcban. Furcsa, hogy a szabadságharcos költők, írók, történészek neveit megjegyezte az utókor, de a szabadságharcos festőkről alig tudunk. Pedig voltak, csupán ebben a sorozatban eddig már szó esett többek között Mezei József és Than Mór szabadságharcos múltjáról. Zahorai anyagi okok miatt csak későn végezhetett alaposabb szakmai tanulmányokat, 1874-ben a munkácsi állami gimnáziumhoz nevezték ki rendes rajztanárrá. Itt működött 1892-ig, végleges nyugdíjaztatásának idejéig. Mint arcképfestő vált közismertté, többek közt a Bereg vármegyei székház dísztermében a főispánok és helytartók, valamint a király, Deák Ferenc, Széchenyi, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos nagyobb arcképeit, majd ungvári püspökök s azok elődeinek képmásait festette meg.
Meszlényi Gyula a centenárium (1904) püspöke munkatársai, ismerősei, barátai tanácsára Zahorai Jánost kérte fel, hogy fesse meg elődei arcképét. Így készítette el Klobusitzky Péter, Kovács Flórián, dr. Haas Mihály, dr. Bíró László arcképeit, ezek jelenleg a püspöki palota dísztermében, illetve emeleti folyosóján vannak. Hám Jánosról négy arcképet is készített, ezekből kettő látható jelenleg a püspöki palotában. Fischer Istvánról és dr. Schlauch Lőrincről csak azért nem készült arckép, mert róluk már voltak portrék a püspöki képtárban. Milyenek ezek a munkák? Zahorai nem élvonalbeli alkotó, mint Kovács Mihály, Barabás Miklós vagy Than Mór, de képzett, jó művész, akinek a szakmai tudásához, karakterérzékéhez nem férhet kétség. Már érett, idős alkotó, akinek kialakult stílusa van, jellegzetes festményeinek a színvilága, erről könnyen felismerhetőek alkotásai.
A feladata nem volt könnyű, hiszen ebben a műfajban a hasonlóság elsődleges követelmény. A püspökség alig tudott megfelelő rajzot, képet, kőnyomatot a festő számára felkínálni. A meglévő anyag is elég heterogén lehetett, ebből adódnak az egymástól meglehetősen eltérő ábrázolásmódok is. Honnan tudjuk mindezt? Onnan, hogy Zahorai más és más kompozíciós megoldást alkalmazott Kovács Flórián, Klobusitzky Péter, Haas Mihály arcképeinél, pedig a festmények ugyanannak a sorozatnak a darabjai és nagy valószínűséggel valamennyi együttes bemutatásra, kiállításra készült.
Zahorai János egyike a méltatlanul feledésbe merült alkotóknak, akinek ez a térség is igen sokat köszönhet. A szatmári püspökökről készült arcképsorozata az egyik legutolsó és legkiválóbb megvalósítása az 1909-ben elhunyt művésznek.
