Bécs már az ókorban jelentős település volt, napjainkban nemzetközi rangú kongresszusi és vásárváros, az ENSZ egyik székhelye. Gazdag, szép, történelmi város, a világ legélhetőbb településeinek egyike, a virágok, a zene városa. Szép fekvése, történelmi hagyományai, gyönyörű palotái lépten-nyomon emlékeztetik az ide érkezőt, az egykori hatalmas, állandóan nyüzsgő, zsúfolt birodalmi központra.
Polgárai ma is büszkék ifj. Johann Straussra, a bécsi születésű „keringőkirályra”, akinek aranyozott bronzszobrát 1921-ben avatták fel. Már akkor túlzásnak tűnhetett a vásári csillogás, mert 1935-ben pár évtizedre letisztították, viszont a kilencvenes évek elején újra aranyozták az emlékmű főalakját. A fentiek azt is bizonyítják, hogy Bécsben nemcsak a zene, a keringő, az operett örök, hanem olykor a giccses ábrázolásmód is.
A város mértani középpontjában, a Szent István-téren látható Bécs legismertebb, a turisták által leggyakrabban látogatott nevezetessége, a Stephans-dóm.
Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden templomot, amely Szent István nevét viseli, a mi államalapító királyunkról nevezték el. Erről természetesen szó sincs, hiszen ebben az esetben is az első keresztény vértanú a névadó.
Az osztrákok nem csupán büszkék gyönyörű templomukra – amelyet mellesleg Steffinek becéznek –, hanem hatalmas összeget, közel húszmillió eurót áldoznak arra, hogy teljes egészében megtisztítsák, felújítsák azt. Építését a 12. század közepe táján kezdték el román stílusban, jó kétszáz évvel később a kor divatjának megfelelően IV. Rudolf császár gótikus stílusú székesegyházzá alakíttatta át. Mi már ebben a formában ismerjük, a századok során kívül és belül egyaránt még nagyon sok művészi értékkel bíró kiegészítővel; szobrokkal, festményekkel, díszítőművészeti alkotásokkal gyarapodott.
Külső falán, az egyik oldalsó bejárat mellett látható Kapisztrán János 18. századi barokk szószéke. Kapisztrán pápai küldöttként Konstantinápoly eleste után Németországban és Magyarországon gyűjtött kereszteseket a török ellen és 1456-ban Hunyadi Jánossal együtt jelentős szerepe volt a nándorfehérvári győzelemben.
A külső oltár nem az egyetlen magyar vonatkozású emlék itt, állítólag magyarországi mesterek készítették, faragták az „Óriáskapu” (főbejárat) kapubélletét, amely több szakember megállapítása szerint leginkább a magyarországi jáki templom kapuzatához hasonlít.
Hatalmas, lenyűgöző méretű épülettömbről van szó, a teljes hossza meghaladja a 100 métert, a déli tornya közel 140 méter magas, csak néhány méterrel alacsonyabb a strasbourgi dóm tornyánál. A másik torony jóval kisebb (eredetileg ikertornyot terveztek), mindössze hatvan méter magas. Ebben található az utazási könyvek leírása szerint az a hatalmas harang, amelyet 180 ágyúból öntöttek az 1683-as sikertelen török ostrom emlékére.
A „csodák” közül feltétlenül említést érdemel Pilgram mester gyönyörűen faragott szószéke, valamint a Baldachin a Máriapócsi Madonnával a 17. századból, amely, mint a neve is mutatja szintén magyar vonatkozású alkotás. A Madonna a szóbeszéd szerint könnyeket hullatva segítette győzelemre a törökkel harcoló Savoyai Jenő seregeit, ezért vitték át I. Lipót parancsára a bécsi Székesegyházba. Helyére, Máriapócsra egy másolat került. Érdekes módon sem az eredeti kép, sem a róla készített másolatok a máriapócsi kivételével a továbbiakban nem könnyeztek.
A katedrálist a templom alatti katakombák szerteágazó folyosói egészítik ki. Ezekben az egykori bécsi lakosok felszámolt temetőkből ide hozott csontvázai mellett a császári kriptában a Habsburgok urnáit is megtekinthetik az érdeklődők.
Minden templom elsősorban Isten háza, ennek megfelelően a Stephans-dómban hetente több mint félszáz misét tartanak ma is. A fentiek mellett Európa katedrálisai olyan történelmi, művészettörténeti, kultúrtörténeti, építészeti alkotások, amelyekben napjaink kelet-európai turistái saját nemzetük értékeivel, hagyományaival, megvalósításaival is találkozhatnak nemcsak Kolozsváron, Kassán, Pozsonyban vagy Budapesten, hanem Rómában, Brüsszelben, Prágában és természetesen Bécsben is. Engem minden utam során elsősorban ezek a vonatkozások érdekelnek, kötnek le. Úgy gondolom, hogy Európa nagy múzeumait, városait, tereit, templomait járva ezeknek a számunkra is sokatmondó emlékeknek, kegytárgyaknak, műalkotásoknak a felkutatása, közelebbi megismerése képes igazi kulturális érdeklődést, tartós kötődéseket kialakítani. Így, ezeken a példákon keresztül vehetjük birtokba közös európai örökségünket.
Bár többször jártam Bécsben, eddig még időhiány miatt sajnos nem sikerült feljutnom a toronyba. Azok, akik megmászták mind a 347 lépcsőfokot, gyönyörű kilátásról számoltak be, és emellett sokkal többet láthattak a tetőzet zománcozott cserepekkel takart színes gazdaságából, valamint a homlokzat csodálatra méltó részletességgel kifaragott változatos díszeiből is. Mi, szatmáriak büszkén emlegetjük az immár romossá váló, felújítás alatt álló Pannónia szálló szép, színes, zománcos cserépdíszeit, nem árt tudnunk, hogy ennek a díszítési módnak számtalan előképe van a nagyvilágban.