Senkinek ne legyen kétsége affelől, hogy a műkereskedelem mai, gyakran
manipulált világában bármi – cipőfűző, fogkefe, sárga-, kék-, barna színfolt,
kesztyű, sámfa, ürülék – bármikor, bármennyiért eladható. Mindennek
természetesen semmi köze ahhoz a művészethez, amelyet évszázadok óta
behelyettesíthetetlen értéknek tartunk és amely évezredek óta egyik legfontosabb
túlélési stratégiánk. Mára már akkora zűrzavart sikerült üzleti és reklám alapon
generálni kortársaink fejében, hogy annak ezredrészén is halálra röhögték volna
magukat nemcsak az ókori, újkori alkotók, hanem a későbbi korokban élt
művészek is.
Jeff Coons (sz. 1955) az Egyesült Államokban megpróbálta és sikerre vitte a
lehetetlent: a giccset emelte művészi rangra. Volt, amikor egy-egy lufi nyuszit,
kutyát utánzó szobráért közel százmillió dollárt fizettek.
Mark Rothko (1903-1970) orosz-zsidó származású festőművész az amerikai
absztrakt expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője volt, tucatszám
festette tele méretes vásznait narancssárga, fekete, szürke, kék, vörös stb. foltokkal.
Rendkívül sikeres, sokan a mai napig próbálnak belőle hasznot húzni, íme
egy kortárs hirdetés: „Az absztrakt festmények lélegzetelállító színekkel, gazdag
textúrákkal és expresszív formákkal hívják fel a figyelmet. Hagyja, hogy Mark
Rothko művészete megérintse a lelkét és átadjon egyedülálló energiát a nappali
vagy hálószoba falain. Tekintse meg a lenyűgöző választékot az absztrakt
festmények között, és válassza ki az ön számára leginkább vonzó alkotásokat. Egy
absztrakt festmény otthona díszévé válik, és a művészet erejét hozza el mindennapi
életébe. Fedezze fel a faliképek világát és válasszon egyedi műalkotásokat a Mark
Rothko stílusában készült festmények közül!”
A fentieken lehet szórakozni, de az eredeti művekért gyakran 50 – 100
millió dollárt fizettek ki. Hihetnénk, hogy idős korára a bálványozott, milliárdos
művészek gondtalan életét élte. Rothko végletes, depresszióra hajlamos, érzékeny
ember volt. 1970 elején, hatvanhét éves korában öngyilkos lett.
Manzoni (1933-1963) 1961-ben, két évvel a halála előtt (mindössze harminc évet
élt) alkotta meg legizgalmasabb művét, a konzervdobozba töltött emberi ürüléket,
ami természetesen a művész saját székletéből készült. Ahogy címe is mutatja:
Merda d’artista, vagyis a művész szara. Az alkotó összesen kilencven darab művet
gyártott le: a konzervek 4.8 X 6.5 centiméteresek, egyenként kb. 30 gramm
székletet tartalmaznak, és mindegyik címkén ugyanaz a felirat olvasható négy
nyelven, azaz olaszul, franciául, angolul és németül: A művész szara, Nettó tömege
30 gr, Frissen tartósítva , Készült: 1961 májusában. Mondják, hogy egy ilyen doboz ma már milliókat ér. Nem ezzel kezdte, hanem hosszú vonalakat húzott papírlapra, majd kiállított hetven főtt tojást, és mivel művész, műalkotássá avatott járókelőket az utcán.
Azt nem tudom megmondani, hogy a fentiekhez hasonló, gyakran
polgárpukkasztó, de annak határait is meghaladó „műalkotások” – ezerszám lepték
el az utóbbi évtizedekben a művészetek világát – valójában mennyit érnek, mert az
érték manapság megítélésem szerint rendkívül viszonylagos fogalom.
Kicsit ismerve a művészek, művészetek világát abban szinte biztos vagyok, hogy a nem
mindennapi érzékenységű, jobb sorsa érdemes, legtöbbször szakmailag alaposan
felkészült kollégák, időnként kiszórakozták magukat ebben, az „ezek a barmok
mindent megvesznek” világban.
