Lényegében szatmári képzőművészeti életről jó száz éve, a múlt század elejétől beszélhetünk, ezeket az éveket szokták a térség képzőművészeti hőskoraként emlegetni. Természetesen alkottak itt festők, szobrászok, építészek századokkal korábban is, de az ő esetükben inkább elszigetelt, egyéni erőfeszítésekről, alkalmi megrendelésekről, időszakos feladatokról beszélhetünk elsősorban az egyházművészet területén.
Ezúttal nem alkotásokról, életművekről esik szó, hanem az utókor emlékezetéről, arról, hogy ezek a művészek és az általuk létrehozott életművek mit jelentenek ma a szatmáriak számára.
Mezei József (sz. 1823) még az elszigetelten alkotó művészek egyike, a róla szóló könyv megjelenése után többet tudunk a festő szatmárnémeti, Szatmár vármegyei képzőművészeti tevékenységéről, a városunkban festett Petőfi arcképről, a költőhöz fűződő barátságról, Mezei művészeti tevékenységéről a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.
Az 1871-ben létrehozott budapesti mintarajziskola a múlt századfordulón már térségünkben is érezteti jótékony hatását, ennek egyik kézzelfogható eredménye az itt végzett Bartók Lajos (sz. 1851. Szatmárnémeti) szatmári tevékenysége, aki a budapesti tanulmányai után a városban arcképeket festett, illetve az ő munkái a református gimnázium tanári szobájának falfestményei, amelyeket a 19. század nyolcvanas éveinek elején készített. Életrajzi adatainak hitelességét többen vitatják, egyesek szerint összekeverték az erdődi származású, irodalmár Bartók Lajos adataival, biztos forrásokkal én sem rendelkezem. Rá, Góth Móricra (sz. 1873), Ócsvár Rezsőre (sz. 1877) elsősorban a Szatmárnémetiben látható alkotásaik, festményeik kapcsán emlékezhetünk.
A hőskor alkotói
A szatmári képzőművészek közül Papp/Popp Aurél (sz. 1879, a név mindkét formáját használta) az ismertebb, nevét utca, iskola, szobor (Radu Ciobanu alkotása), emléktábla őrzi, alkotásai a Művészeti Múzeumban láthatóak, van Popp Aurél emlékház, plakett és még sorolhatnám. Róla, tevékenységéről több kötet jelent meg, amelyek egyike (Ez is élet volt) önéletrajz jellegű. A legutóbb, 2017-ben Dumitru Păcuraru (RAO Könyvkiadó) készített életéről, tevékenységéről reprezentatív albumot. Az idősebbek közül még sokan emlékeznek a festőre, aki nemcsak kiváló alkotó, közéleti ember, hanem a város színes egyénisége volt.
Litteczky Endre (sz. 1880) festőművész pályája a kezdetektől Szatmárhoz kötődik. Édesapja, id. Litteczky Endre a város gazdasági és kulturális életének ismert személyisége volt. Fia a polgári jómódot, a biztos anyagi hátteret cserélte fel a művészpályára. 1918–tól 1928–ig Felsőbányán és Szatmáron dolgozott, és több erdélyi városban rendezett kiállítást. Ebben az időszakban fedezte fel és indította el a művészpályán Mohy Sándort és Pirk Jánost.
Tevékenységükről cikkekben, tanulmányokban, különféle kiadványokban napjainkban is sok szó esik, de egy festőről a legtöbbet a művei árulnak el. Popp Aurél, Litteczky Endre, Pirk János, Ócsvár Rezső alkotásai közül a mai napig jónéhány fellelhető a múzeumon kívül szatmári magángyűjteményekben.
