Szatmári képzőművészek a nagy politikai, ideológiai, társadalmi változások viharában
Tóth Gyulának (sz. 1891) meghatározó szerepe volt a város képzőművészeti életében. Ő szatmári születésű, és kisebb megszakításokkal élete végéig itt alkotott. Róla Murádin Jenő írt kismonográfiát, amelyben így jellemezte munkásságát: „Tóth Gyula nem tartozott az újító szándékú és indulatú művészek közé. Fejlődése — képzőművészetünk hagyományai szerint — az akadémista kezdetektől a természetelvű és impresszionista festészet útján haladt. Pályarajza azonban, éppen tipológiai meghatározottsága miatt mutat föl törvényszerűségeket és tanulságokat.” Jelentős az egyházművészeti tevékenysége is, a székesegyházban négy faliképe látható, a püspöki palota emeleti folyosóján Meszlényi Gyula püspökről készített olajfestménye van kiállítva.
Néhány képzőművészről a Batthyány/Coposu sétány plakettjei is megemlékeznek, sajnos ez a válogatás egyrészt kevésnek, másrészt hevenyészettnek tűnik. Ott a következő neveket találtam: Aurel Popp, Erdős I. Pál, Litteczky Endre, Mohy Sándor, Szejke Vilmos, Ion Popdan.
Mohy Sándor (sz. 1902) festőművész, egyetemi tanár, Kolozsvár díszpolgára gyermek- és ifjúkorát Szatmárnémetiben töltötte, itt érett festőművésszé, és Szatmáron, a református gimnáziumban volt pályakezdő éveiben rajztanár. Cikkei, Műhelynaplója a szatmári képzőművészeti élet kezdeteinek is hiteles dokumentumai. Emlékét a család szatmári ága folyamatosan ápolja, születésének 100. illetve 110. évfordulóján emlékkiállítást rendeztek a művész Szatmáron maradt alkotásaiból a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban illetve a Művészeti Múzeumban. 1912 óta egykori műtermének falán (Szent István tér/P-ța Eroii Revoluției 5. sz.) emléktábla idézi itteni tevékenységét.
Olajos Béla(sz. 1910) tanári elfoglaltsága mellett kiváló festőművész volt. A hosszú ideig tartó mellőzés eltávolította a közös szereplésektől, egyéni kiállítást nem rendezett. Halála után a Csíkszeredában élő leánya sokat tett életműve népszerűsítésért, ő kérte fel Banner Zoltánt az édesapjáról szóló kismonográfia (Csíkszereda Kiadóhivatal, 2010) megírására is, és neki köszönhetően leplezték le nyolc-kilenc éve a rá emlékeztető emléktáblát a Tabajdi-házon, egykori lakásának falán.
Csapó Sándor (sz. 1913) születésének 100. évfordulóján tárlattal, kolokviummal emlékezett a Szatmár Megyei Múzeum, de az ő alkotása dr. Lükő Béla mellszobra is, amely a városi kórház előtt látható.
Erdős I. Pál (sz. 1917) itteni tevékenységét több kötet, szobor (Radu Ciobanu alkotása), emléktábla, emlékműterem idézi.
Elég sok alkotása található Szatmárnémetiben a mai napig Pirk Jánosnak, Mándy Laurának. Muhi István neve elsősorban az általa készített fogságnapló kapcsán vált ismertté, amelynek a képei több alkalommal szerepeltek a sajtóban, kiállításokon, kötet formájában is megjelent 2018-ban, Budapesten az Országút Társulat kiadásában.
A közelmúltban elhunyt képzőművészek közül Ion Sasu, Ion Podan, Szejke Vilmos kapott emléktáblát, plakettet, a megye egyetlen magyar nyelvű kulturális folyóirata, a Sugárút Vénig László, Hiripi Zsuzsa, Olajos Béla alkotásait népszerűsítette. A fentieken kívül gyakran találkozhatunk a szatmári képzőművészek neveivel, alkotásaival a Wikipédián és különböző világhálós oldalakon is.
