Az vitathatatlan, hogy a csíkszeredai polgári családból származó Szász Endre (1928-2003) kiváló, sokoldalú. több műfajban is figyelemre méltót alkotó, nemzetközileg is ismert és elismert képzőművész, aki azok közé a kevesek közé tartozik, akik a szakmai elismerésen, széleskörű népszerűségen túl komoly anyagi sikereket értek el.
Tizenöt éves korában rendezte első egyéni tárlatát, Marosvásárhelyen és Budapesten tanult, egyetemi tanulmányait azonban nem fejezte be. Az ötvenes években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött. Kiválóan rajzolt, 1960-ig 600 könyvet illusztrált, volt látványtervező, tíz éven át élt és tevékenykedett Torontóban és az USA-ban. Alkotói tevékenységének egyik meghatározó időszaka a hollóházi porcelán manufaktúrában töltött évek, ahol több jelentős motívumnak, műnek az alkotója, szerzője.
Nyughatatlan természetű ember és művész, többször nősült, több műfajban tevékenykedett és kiváló képességgel mérte fel alkotásainak értékesítési lehetőségeit. Technikailag bizonyos eljárások alkalmazásában valódi virtuóznak számított. Azt mesélik, hogy a New-York-i galériáknak úgy kínálta alkotásait, hogy azok a kivitelezés minőségében meghaladják Dali szintjét, és ugyanakkor lényegesen olcsóbbak. Úgy szolgálta ki a potenciális vásárlók igényeit, hogy közben a szakma elvárásait is tiszteletben tartotta és a művészi minőség tekintetében se tett megengedhetetlen kompromisszumokat. Sok pénzt keresett és sok lakást, villát, pénz veszített el a válásai alkalmával.
Közterületeken, közintézményekben is látható néhány alkotása Budapesten, Győrön, Miskolcon és még sorolhatnánk. Kastélya (a Somssich család hajdani romos kastélyát újíttatta fel) Várdán halála után egy ideig képgaléria, később az itt kiállított képzőművészeti anyag a várdai Szász Endre Könyvtárba költözött. A művész ebben a helységben, a kastélyában többek között képzőművészeti táborokat is szervezett.
Nagy valószínűséggel édesanyja családjától örökölhette az iparos-kézműves szellemet, tehetséget. Ez hatalmas előny, hiszen olyan technikai tudást, jártasságot, anyagismeretet kapott, amelyeket messzemenően tudott kamatoztatni a képzőművészeti tevékenységben, de egyben – ahogyan azt számos példa igazolja – ez olykor hátrány is lehet, mert manierista megoldásokat eredményez, és ennek néha a művészi minőség, az üzenet mélysége is kárát láthatja.
Minden művész életművét, helyét, szerepét a képzőművészet hatalmas folyamában csak a kortárs alkotókkal összevetve lehet megítélni. Salvador Dalí, Pablo Picasso rendkívül népszerű és ugyanakkor anyagilag is kiemelkedően sikeres alkotók voltak, erőteljes, egységes, tematikailag, műfajilag, technikailag gazdag és változatos életművük a mai napig hat. Nem szükséges azonban ilyen messzire menni mérföldkőnek számító példákért, többek között Szalay Lajos, Kondor Béla, Feledy Gyula, Reich Károly életműve is ilyen az élvonalbeli alkotók népes táborában.
Sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem érzem Szász Endre művei kapcsán azt a hiteles, olykor katarktikus hatást, ami a fenti művészek alkotásainál nyilvánvaló? Vajon miért van az, hogy Dali, Picasso, Kondor életműve a műfaji és tematikai változatosság ellenére egységes és miért nem találom ugyanezt az egységet Szász Endrénél?
Az életpályája végéig a dominánsnak nevezhető nőalakok mellett nála gyakran tűntek fel a képzeletbeli, olykor keleties hatásokat sejtető motívumok, ennek ellenére ez a képi világ szegényesnek, pontosabban egysíkúnak tűnik, és nyilvánvalóan, tetten érhető módon többféle hatásról tanúskodik. Klasszikus példákat idéznek a művész rézkarcai, rajzain, festményein, illusztrációin gyakran tünnek fel szecessziós, szürrealista jellegzetességek, a szimbolizmus hatásáról árulkodó jelek, vonások, egyes festményei Archimboldo világát juttatják eszünkbe. Mi hiányzik? A lendületes, átformálni, hitelessé alakítani képes alkotó erő, amely a hatások ellenére egységessé, egyedivé teheti egy művész látásmódját, életművét.
Az életutat, az alkotások hosszú sorát tárgyilagosan elemezve, elvonatkoztatva a látványos sikerektől, úgy gondolom, hogy Szász Endre helye feltétlenül ott van a méltán elismert, hatásos, szerethető, sikeres, jó, de nem a legjobb művészek között. Mondják iskolát teremtett, de hol vannak azok a tanítványok, akik az ő példáját követve maguk is a képzőművészeti élet meghatározó személyiségeivé váltak?
