A Pesky (Peschky) művészcsalád egyike a méltatlanul elfelejtett magyarországi festődinasztiáknak. Ha adatokat keresünk a tevékenységükkel kapcsolatban, csak szövegbe rejtve találunk, vagy száz évvel korábbi forrásokhoz kell visszanyúlnunk. Ilyen forrás többek között Lyka Károly Művészet folyóirata, amelynek 1908. és 1909. évfolyamában találtam néhány információt. Lyka Károly folyóiratából (dr. Kondor Ferenc írása) tudtam meg, hogy Pesky József apját is (id.) Pesky Józsefnek hívták, és szintén képzőművész volt. Kaltensteinban (Ausztria) az 1790-ben készült Krisztus Király oltárkép valószínűleg az ő műve. Pesky Ede Pesky József fia volt. Ő már a harmadik generáció, aki művészetből él, neki is vannak alkotásai a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.
A kort, amelyben Pesky József alkotott, a művészettörténészek biedermeier korszaknak nevezték. Ezt a felszabadultabb, barokkosabb ábrázolásmódot az előző stílus, a klasszicizmus formai, tematikai merevsége indukálta, váltotta ki.
Mi Peskynek elsősorban a szatmári műveit ismerjük, de számos más templom számára készített még oltárképeket, hiszen egyházi körökben divatos, foglalkoztatott, sikeres művésznek számított. Kosd községben a főoltárképet készítette, a kassai Szentháromság templomban van egy Mária mennybevétele képe, Orosházán az evangélikus templomban 1834-ben az Utolsó vacsorát festette meg, az aszófői Szent László templom oltárképét 1824-ben készítette el. Nagybörzsönyben egy, Szabadkán három oltárképe is van, a pesti Szent József-fiúárvaház számára egy Szent István oltárképet festett. Az utóbbi számunkra azért érdekes, mert a művésznek Szatmáron is van egy Szent Istvánt ábrázoló oltárképe. Mezőhegyesen az a Gonzeczky János rendelte meg tőle a templom számára a Szent Györgyöt ábrázoló hatalmas oltárképet, akit az 1848-as szabadságharc egyik szatmári mártírja.
1829-ben, 34 éves korában kapta a felkérést, hogy fesse meg a túrterebesi templom számára a Mária mennybevétele című oltárképet. Ez ma már nagyon rossz állapotban van, a 20. század elején sem állhatott sokkal jobban, hiszen a korabeli feljegyzések szerint, 1911-ben Bécsben restauráltatták.
A felújítás nem bizonyult tartósnak, ezért Tóth Gyula 1941-ben, harminc évvel a fentiek után már kijavíthatatlannak ítélte az állapotát, és restaurálás helyett az eredeti kép alapján egy új oltárképet festett. Tóth Gyula jó festő volt, Münchenben, Párizsban tanult, de korántsem volt olyan jártas az egyházi festészetben, mint elődje. Munkája jó szakmai szinten kivitelezett, lelkiismeretes másolat, amelyből hiányzik az eredeti oltárkép alkotójának lendülete, meggyőző ereje, közvetlensége, frissessége.
1822-1843 között a volt szatmári püspök, Klobusitzky Péter a kalocsai érseki tisztséget töltötte be. Pesky József ebben az időszakban, 1832-ben készítette el az érseki templom számára a Szent István oltárképet. Elképzelhető, hogy Klobusitzky ajánlotta Hám Jánosnak a festőt, tény, hogy tőle rendeltek öt oltárképet az 1836 körül felszentelt szatmári székesegyház számára. A Jézus mennybemenetele főoltárképről, a Szent János és a Szent István, valamint a Golgota és Pieta oltárképekről van szó.
A Hám János korában felszentelt templomnak egyik ékessége volt ez az öt munka, amelyek közül kettőt a centenáriumi felújítások, átalakítások alkalmával, Meszlényi Gyula püspöksége idején, számomra megmagyarázhatatlan okokból lecseréltek két gyengébb képre. Ezek máig a székesegyház két mellékoltárán, a szentély mellett láthatóak, míg Pesky eredeti oltárképei több mint száz évig álltak porosan és elfeledetten különböző raktárhelyiségekben, főleg a székesegyház régi sekrestyéjének emeleti helyiségében. A püspöki palota teljes képanyagának kicserélésekor, 2006-ban restaurálták ezeket, utána kerültek jelenlegi helyükre, a palota konferenciatermébe.
Szatmár megyében ismert még egy későbbi munkája is Peskynek, ez a mezőpetri temetőkápolna oltárképe, 1862-ben készült, a művész halálának évében, tehát Pesky legutolsó festményeinek egyike.
