A Kriterion Kiadó gondozásában nemrég megjelent kötetben a szatmári képzőművészek csoportos tárlatairól, a DAC Kerámiagyárról, a szatmári képzőművészek emlékezetéről, Haller György, Hiripi Zsuzsa, Popp Aurél, Pászkán Mihály, Muhi István, Olajos Béla, Fodor Kálmán, Szejke Vilmos, Domokos Lehel, Csapó Sándor alkotásairól, Budaházi Tibor, Lepedus Ildikó, Mira Marincaș, Erdei István, Stefan Gnandt, Belecciu Lola, Király Gabriella, Zagyva László, Z. Erdei Anna, Paulovics László, Mohy Sándor, Moldvay Katalin, Mitroi Timea, Nyiri Zoltán, Szemák-Papp Zsuzsa, Tóth László, Coman-Sipeanu Olimpia, Lakatos Pál Sándor, Sabău-Trifu Cristina, Radu Ciobanu, Alfred Schupler, Petrehuș Dorel, Szenczy Zoltán művészetéről, tárlatairól írok.
Rövid eszmefuttatásokat olvashat az érdeklődő Munkácsy Mihály hármasképéről, Hám János arcképeiről. Versaillesről, a bankjegyek képzőművészeti vonatkozásairól, graffitikről, a Kassai Dómról, A. Dürer és C. Brâncuși alkotásairól, a szatmári szecesszióról, Mezei József Szatmáron természet után készített Petőfi-arcképéről, a Mona Lisáról, számítógépes grafikákról, a nagybányai szabadiskoláról, Vermeer Leány gyöngyfülbevalóval című alkotásáról, a giccsről, a kortárs eszközökkel tálalt, manipulált életművekről, Van Goghról, Picasso-ról, Salvador Daliról, a mesterséges intelligenciáról és még nagyon sok mindenről. Ajánlom mindenkinek, akiket kicsit is érdekel a vizuális kultúra, a képzőművészet múltja, jelene, jövője, valamint annak szatmári, erdélyi vonatkozásai.
Ez nem antológia, nem a szatmári képzőművészet története, hanem szubjektív válogatás, az utóbbi években, évtizedekben itt-ott megjelent műkritikai írásaimból.
