Emberi tulajdonság a birtoklási vágy, ezért a legtöbben a Mona Lisa-t nem megérteni, csodálni kívánják, hanem haza szeretnék vinni.
Mivel ez nem lehetséges, legalább egy saját fotó erejéig akarják birtokolni, s az még értékesebb, ha ők maguk is láthatóak rajta.
Mona Lisa közvetlen közelében tekinthető meg a Louvre-ban Leonardo négy-öt remekműve, többek között a Sziklás Madonna és a Szent János is. Itt már nincs különösebb tiltás, kordon, távolságtartás, élénkebb érdeklődés se tapasztalható. Szerintem a többségnek fogalma sincs, hogy kinek a műve az a festmény, amelytől a Mona Lisa rámájának a felső sarkát megbűvölve nézők egy része arasznyira áll, ezért úgy gondolom, hogy a helyszínen elsősorban nem a Giocondát érdemes fényképezni – róla kitűnő minőségű reprodukciók százai érhetőek el – hanem az előtte pózoló turistákat…
Láthatunk a felvételeken hölgyeket, akik a hely szellemének bűvöletében legalább olyan titokzatosan próbálnak mosolyogni, mint Francesco del Giocondo ifjú hitvese, hiszen megítélésük szerint ez minden nő privilégiuma, közös titka. Felfedezhetünk önelégült urakat is, akiknek az arcára van írva, hogy egy újabb, értékes hódítással gazdagodtak.
Mona Lisa bölcs megértéssel, enyhe, alig érezhető gúnnyal mosolyog a félművelt látogatóin, akik azt hiszik, hogy a vele való röpke, felületes találkozás okosabbá, műveltebbé, lelkileg gazdagabbá teheti őket. Gioconda szép, fiatal, nyugodt arcáról lényegében az alkotónak, a reneszánsz akkor már idős óriásának embersége, tudása, zsenialitása, a tökéletesség utáni sóvárgása sugárzik, és ez a fiatal nő nyílt, romlatlan tekintetén át ható érett, kristálytiszta, a dolgok lényegét értő szembenézés képileg olyan kifinomult, zavarba ejtő kettősséget eredményez, amelynek titkát, súlyát a szerencsések átérezhetik, de szavakban megfogalmazni, leírni, megfejteni képtelenség.
Utoljára módosítva: 2020. 11. 06. – 00:54. A cikk eredetileg 2020. november 5-én jelent meg az Új Hétben, tehát két héttel az indulása után.
