Kászonyi Edgár (1900-1976)
Életéről, pályájáról keveset tudunk. Képzett művész, aki sokat tett az egyházművészet megújulásáért a két világháború között és a második világháborút követő években. Ilyen megközelítésben két jelentősebb helyszínt kell megemlítenünk.
Az első a Barlafaluban található oltárképei, ahol Balla Bélával együtt dolgozott 1936-ban, és öt nagyméretű festményt készített: Bosco Szent János áldoztat, Szent Gellért, Szent Vendel, Levétel a keresztről, Árpád-házi Szent Erzsébet.
1947-ben Nagysomkúton dolgozott, itt a szentélyben valamint a diadalíven látható faliképeket (Az Oltáriszentség imádása, Krisztus Király) készítette el.
Kászonyi Edgár festményeinek színvilága, hangvétele a „neósokéhoz” hasonló. Színes, levegős, napfénytől átitatott, egységes alkotásokat, életművet hozott létre úgy, hogy művei modernebb, újszerű hangvétele jól illik még a hagyományosabb, konzervatívabb templombelsőkbe is.
A templomfestészet ebben az időszakban elfogadott művészi kifejezésmód a nagybányai alkotók között. A legkiválóbb művészek is készítettek vallásos témájú műveket (pld. Ferenczy Károly) valamint festményeket különböző templomok, plébániák számára. Hollósy Simon oltárképéről már esett szó, azt viszont kevesen tudják, hogy Iványi Grünwald Bélának is van egy remek oltárképe a nagybányai evangélikus templomban.
Kiss Károly (1883-1953)
Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben és Nagybányán egyaránt. Egyes feljegyzések szerint Nagybányán a tanításban, korrigálásban is segítette a mestert. Kalandos élete volt, még az első világháború előtt Moszkvába költözött, ahol festőiskolát alapított. Itt felsége, egy arisztokrata orosz festőnő elhagyta és őt, mint ellenséges állampolgárt négy évre internálták. Hazatérve Arad mellett, Világoson élt visszavonultan és csak néhány művésztársával tartotta a kapcsolatot.
Ami egyházmegyei tevékenységét illeti, a két világháború között készítette el a nagybányai Szentháromság templom szentélyének nagy faliképét, valamint a keresztút képeit.
Kászonyi Edgárhoz hasonlóan az ő művészi hangvétele, színvilága is a neósokhoz áll a legközelebb. A szentélyben készített faliképe (Hegyi beszéd) bátor, erőteljes, hatásos mű. Az más kérdés, hogy mennyire illik az egyházmegye egyik legkonzervatívabb templombelsőjébe ez az alkotás, hiszen köztudott, hogy a Szentháromság templom eredetileg a jezsuiták számára épült 1766-ban.