Karolina 2010-ben született, kedves, szép, értelmes, tehetséges, tizenhároméves magyarországi kisleány. Annyiban különbözik a kortársaitól, hogy több területen is jeleskedik. Ami a rajzolást, festést illeti, száz tanuló közül jó, ha öt-hat akad, akinek ilyen jó a megfigyelő-, és rajzkészsége, aki ennyire pontosan reprodukál, és aki ekkora lelkesedéssel, kitartással képes magát elkötelezni ennek a tevékenységnek. Persze a családi háttár sem elhanyagolható, hiszen Karolina folyamatosan kapja a legjobb minőségű anyagokat, festékeket, vásznakat, ecseteket, rámákat és a kiállítási, népszerűsítési lehetőségeket. Jó nevű képkereskedők árulják a munkáit, interjúkat ad, cikkek jelennek meg a tevékenységéről. Mindez ebben a korban játéknak tűnik, de a művészetpedagógus pontosan tudja, hogy milyen csalóka és veszedelmes ez a játék.
Dr. Szász Adrián írta róla a Képmás magazinban, 2022. 08. 07: „A tizenkétéves Sávolt Karolina autodidakta módon kezdett el két és fél éve festeni, s idén már egy saját budapesti kamarakiállításon is túl van, amelyen gyűjtők milliókért vásárolták meg a képeit. Nem hiába, a kitűnő tanuló, idegennyelveket beszélő, korosztályos teniszválogatott kislány mágikus realistának mondott stílusa a vásznon másokéval össze nem téveszthető, elképesztően érett, lenyűgöző alkotásokat eredményez.”
A budapesti kiállítás, a milliós vásárlások senkit se tévesszenek meg, ilyen világban élünk és erről ennyi elég is. De nézzük a képeket! Ami rögtön feltűnik, az a magazinok oldalairól ismert, manipulált arcvonású, egyformára sminkelt, egymáshoz bosszantóan hasonlító női arcképek sora. Sok iskolás rajzol hasonlókat, igaz, a legtöbbször csak ceruzával, de a minőség szempontjából nincs különbség. Mivel egészíti ki Karolina ezeket? Madarakkal, virágokkal, levelekkel, állatokkal, bogarakkal, geometrikus formákkal és az op-art világából kölcsönözött megoldásokkal. Mindezt jó utánzókészséggel, élénk színekkel, és meglepő aprólékossággal teszi, miközben indirekt módon azt is tudomásunkra hozza, hogy se megfelelően rajzolni, se komponálni nem tud.
Nem tud kiemelni, nem tudja elválasztani színben, formában a lényegest a lényegtelentől, emiatt a munkái zsúfoltak, áttekinthetetlenek. Nem sokat tanult az elődöktől sem, azoktól csak a saját ízlésszintje függvényében – ami koránál fogva magától értetődően még kialakulatlan – vett át találomra néhány elemet, de távol áll attól, hogy ezekből olyan egységet teremtsen, amely az egyértelmű mondanivaló szolgálatában áll. Itt különben nyoma sincs tartalomnak, üzenetnek, se eredeti látásmódnak vagy korszerűségnek, amit alapból elvárnánk egy „műalkotástól”.
2023 április 21-én írta róla Csintalan Jozefin (Habszivacs Szemle): „Idős, manipulatív férfiak elhitetik vele, hogy amit csinál az zseniális, pedig nem az. Frida Kahlo, Maud Lewis, Csontváry munkáiban traumákból, drámai mélységekből táplálkozó jelentés van, és a képzelet ácsol narratívát alájuk. A festészet kognitív aktus, nem dekoráció. Sávolt Karolina luxustablói ilyen értelemben a giccs apoteózisa, fedezet nélküliek, semmit sem bíznak a képzeletre, minden csak önmagát jelenti.”
Mitől szeretném megvédeni Karolinát? Attól, hogy beleélje magát abba, hogy ő egy zseniálisnak született, tizenhároméves, kiváló festőművész. Aki kicsit is jártas ezen a területen, az pontosan tudja, hogy ilyen nincs!
Szeretném megvédeni attól a bűvös körtől, amelybe önmagát zárta, zárja be. Akit ugyanis tizenkét-tizenháromévesen egyedi csodának minősítenek, és ő elhiszi, az képtelen tovább tanulni, fejlődni és e miatt a legértékesebb dolgot veszíti el; a folyamatos kísérletezés, felfedezés, egy addig nem létező képi világ megtalálásának, megteremtésének örömét. Kevesen tudják, de a művészeket nem a népszerűség, az anyagiak, hanem a fentiek tartják a pályán.
Szeretném megvédeni attól a csalódástól, amely azzal jár majd, hogy a szakma ezeket a rövid lejáratú és alkalmi sikereket nem értékeli. Nem ezért, mert irigykedik, hanem azért, mert védekezik.
Szeretném megvédeni Karolinát és a hasonló eseteket. De semmi esélyem nincs, sok ilyen jelenséget láttam, éltem át a több mint fél évszázados pedagógusi, művészi, műkritikusi pályám során, innen sejtem. Azért próbálkozom. Hátha.
