A Kálvária templom első épülete a 19. század negyvenes éveiben készült el Tischler Albin, csanálosi plébános tervei alapján a Jézus Társaság számára, akiknek újabb megtelepítése a városban Hám János kívánságára 1858-ban történt. A korabeli, múlt századfordulós felvételek némi tájékoztatást nyújtanak ennek az első épületnek a kinézetéről.
Az építkezés színhelye a várárok kiásásakor összegyűlt földből kialakított vár-domb volt, ennek emlékét őrzi a Várdomb utca elnevezés. Ez a régi püspöki székhely (M. Eminescu/Szirmay utca) kertjéhez tartozott, és az építkezés előtt a katonai kórház maradványai álltak rajta. Ez a terület a város történelmi magja, a 18. század elején II. Rákóczi Ferenc és gróf Károlyi Sándor parancsára lebontatott és széthordatott szatmári vár területéhez tartozott.
A templom falai a laza talaj miatt a 19. század végén repedezni kezdtek, emiatt 1908-ban újjáépítették az egészet. Ekkor már talajmintákat vettek, sokkal jobban átgondolták az épület tömegelosztását, az alapok mélységét stb. Ez az átépítés tartósnak bizonyult, csak száz év múlva, 2009-ben került sor egy újabb általános renoválásra, felújításra.
A templom neogótikus, újgótikus, álgótikus stílusú. A vár-domb szinte igényelte a függőleges épületelemek által uralt, csúcsíves, támpilléres, égbenyúló épületet, ám harmonikus szépségének érvényesülését a zsúfolt környezet, hosszú ideig akadályozta. A közelmúltban tisztították meg, újították fel bejáratát, környezetét, fákat vágtak ki.
Szép ez a templom, és az előtte lévő nagy, nyitott tér a stációkkal, külön varázst kölcsönöz neki. Az idők során magától értetődően sokat változott környezete, a környék beépült. A fák, a zöld környezet különösen a templom szentély felőli részéről és annak környékéről hiányzik, hiszen takarná a háttérben látszó zsinagógát, az újközpont épületeit stb.
Szépek a homlokzat szalagdíszei, a főbejárat feletti rózsaablak-motívum, valamint az ablakok kőcsipkéi. A bejárat feletti, szamárhátívvel zárt mezőt magas dombormű díszíti. Ez az angyalokkal övezett Szentháromságot ábrázolja. Alatta olvasható a vastagbetűs szöveg: VENITE ADOREMUS DOMINUM. A kapuzat, béllet féloszlopait szépen faragott, növényi ornamentikájú oszlopfők uralják.
A templom külsőjének talán legszebb részlete ez, de ha figyelmesen körbejárjuk az épületet, izgalmas tömegjátékokat és további szép, mértéktartó és egységes díszeket fedezhetünk fel.
Figyelemre méltó részleteket, ív-sor frízeket, támpilléreket, mérműves ablakokat láthatunk, mindez egységes hatású és a tervező jó ízlését dicséri.
Szép a barlang is, a benne látható Lourdes-i Szűzanya-szoborral, arról lehetne vitatkozni, hogy a templom túl díszes, monumentális, bábos korlátokkal övezett, széles feljárata mennyire illik a szikár épülethez, annak jezsuita múltjához, a historizmus neogótikus irányzatához.
A stációk közötti egyik falrészen emléktábla idézi a „legvitézebb huszár”, Simonyi ezredes 1798-as szatmári táborozásának emlékét, valamint a svábok deportálását, némi történelmi hangulatot kölcsönözve a helynek. Nagy jelentőségű egyházi és történelmi események színtere volt ez a terület a városban. Többek között itt volt a régi rezidencia, itt élt és dolgozott br. Fischer István, Klobusitzky Péter, Hám János, itt voltak az első jezsuita házak, hogy a várral kapcsolatos ezernyi sorsdöntő eseményről, harcról, sikerről és kudarcról ne is szóljunk.
