Kevés olyan termékeny művészt ismerek, mint Jakobey Károly (1825, Kula – 1891, Budapest). Pesten és Bécsben tanult, oltárképeket, zsánerképeket és portrékat festett akadémikus stílusban.
Egyházi tárgyú képei többnyire régi mesterek kompozícióinak átalakított, „átköltött” változatai. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében több tucat munkája, festménye, faliképe található. Valamennyi megbízható szakmai tudással, rutinnal készült és annak ellenére, hogy nagy többségük számos átmásolt elemet, átvett kompozíciós megoldást tartalmaz, mégis felismerhetők a művész egyéni stílusjegyei alapján.
Lyka Károly Művészet című folyóiratnak egyik 1907-es számában olvastam a felhívást, amelyben Jakobey Károly, a múlt század közepén élő festőművész 172 darab (!) megfestett oltárképeiről kértek adatokat.
A fentiek azért érdekesek, mert szemléltetik, hogy mennyire bizonytalanok, homályosak voltak az adataink egy-egy művész tevékenységével kapcsolatban jó száz éve, alig néhány évvel, évtizeddel az alkotások létrejötte után. Ennél azért ma már kicsit többet tudunk, és ha 172 oltárképről nincs is tudomásunk, de több tucatnyi jelentősebb alkotásról, amelyeket Jakobey festett egyházmegyénk számára (Máramarossziget, Szinérváralja, Mezőpetri) már beszámolhatunk.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyén kívül még számos helyen dolgozott, nagyon sok megrendelésnek kellett eleget tegyen. Szegváron például a főoltárképet készítette el (Mária születése) Lotz Károly hasonló című munkája alapján. Festett oltárképeket Cegléden, Csömörön és Budapesten a Kisboldogasszony templom számára, az utóbbinál Veronese egyik ismert műve szolgált alapul. Az ő munkája Hatvanban a római katolikus templom oltárképe és még hosszan sorolhatnám.
Tizenöt évvel az 1872-es tűzvész után Máramarosszigeten nagyméretű átalakításokat végeztek a római katolikus templomban, felújították a teljes belső festést és Jakobey Károlyt megbízták a mennyezetképek elkészítésével. A művész egész csapattal, budapesti művészekkel érkezett Máramarosszigetre és 1887 novemberére befejezték a templombelső felújítását. A máramarosszigeti munkáért a korabeli dokumentumok szerint 3965 forintot kaptak, ami akkor hatalmas összeg, kisebb vagyon volt.
A falfestmények Mária megkoronázását, valamint magyar szenteket: Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet, Szent Margitot ábrázolják.
1875-ben szintén tűzvész teszi tönkre a templomot Mezőpetriben, ahol Véső Ágoston festőművész közlése szerint a XX. század ötvenes éveiben történt felújítások alkalmával Maulbertsch freskóinak részleteit találták meg. A tűzben tönkrement XVIII. századi freskórészleteket Jakobey faliképei fedték, itt is őt kérték fel a mennyezetképek újrafestésére. Vele párhuzamosan Orlay Petrich Soma megrendelést kapott egy új főoltárkép (Árpád-házi Szent Erzsébet) elkészítésére. Pertrich nem másolt, élő modellek után dolgozott és a rengeteg hasonló témájú, ismert alkotás ellenére eredeti, egyéni hangételű oltárképet készített.
Ilyen alkotás Than Mór Szent Vincét ábrázoló oltárképe a Zárdatemplomból, vagy Nagysomkúton Barabás Miklós Szent László című kompozíciója, oltárképe stb.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Jakobey alkotásait, az a „rutinos” lenne, de ennél azért lényegesen többről van itt szó. Jakobey ugyanis amellett, hogy rutinos, vérbeli profi, aki járatos az egyházművészetben, a falfestésben, jól ismeri a különböző technikákat, meg tudja szervezni az összehangolt, hatékony csapatmunkát, kitűnően rajzol, komponál, és ha úgy adódik saját kútfőből is figyelemre méltó, egyéni alkotásokat is képes létrehozni.
