Győri Sánta Kinga ezúttal is kérdez és a válasz nyomon követhető, tetten érhető a kis, kuporgó, földre szállt angyal tekintetében, védekezőnek tűnő, de nyitni kész mozdulatában, az aprócska, vékony szálon függő inga kilengésének lehetőségében, amelyet többek között vetett árnyéka is kiemel.

Szembenézős, lírai alkotás ez is, mint Győri Sánta Kinga legtöbb festménye, angyali és emberi tulajdonságokat, jó és rossz döntések lehetőségét ütközteti a művész kisméretű, négyzet alakú vásznán olyan egyértelmű pillanatnyisággal, amely már az első találkozáskor közvetlen módon hat a nézőre, továbbgondolásra készteti őt.

Angyal volnék, rejtett, távoli titkok tudója– mondja az apró, égő vörös hajú teremtmény tekintete, de egy véletlen folytán beszorultam ebbe a szűk, de barátságos keretbe, amelyben a szárnyaim használhatatlanná váltak, a tollak is hullanak belőle, tőled függ, hogy maradjak, vagy menjek?

Mindezt a művész nem lehetséges magyarázatokkal, belemagyarázásokkal, hanem olyan egyértelmű képi eszközökkel hozza a tudomásunkra, amelyek már az első pillanatban bevonják a nézőt a válaszadás dilemmájába, a döntés nehézségébe. A különben világos, derűs színvilágú alkotásban van valami nyugtalanítóan emberi vonás, a Mondtál valamit kompozícióhoz hasonlóan ez a nyugalmasnak tűnő állapot a maga valószerűtlenségével egy olyan lehetséges kibontakozást, folytatást is sejtet, amely szétveti az apró, kalitkaszerű négyzet kereteit és az angyal végérvényesen, visszafordíthatatlanul tovaszáll.

A gonddal, kivételes szakmai tudással festett alkotás minden részlete mívességről, jól felépített kompozíciós szerkezetről, mesteri kiemelésekről tanúskodik, egyértelműen bizonyítva azt, hogy az érzelmi gazdagságon, kortárs, közérdekű mondanivalón túl döntő szerepe van annak a szakmai tapasztalatnak, amely mögött, éveken, évtizedeken át tartó, aprólékosan részletező tanulmányok ezrei, tízezrei állnak.

Festeni, ábrázolni, megjeleníteni természetesen sokféleképpen lehet, de egyik út sem járható a kötelező szakmai tudás, tapasztalat nélkül, hiszen ennek a hiányában, hogyan dönthetnénk el, hogy melyik a mi méretre szabott, csak ránk jellemző, a személyes tulajdonságainkra, képességeinkre méretezett, megkerülhetetlen utunk, kifejezésmódunk? Minden, ami nem erről a tőről fakad, nem innen gyökerezik, mellébeszélés, porhintés, amivel ideig-óráig meg lehet téveszteni néhány kívülállót, de a szakmát soha.