Hollósy Simon (1857, Máramarossziget – 1918, Técső)
Hollósy Simon: Madonna
Festő, a 19. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar képviselője volt. Máramarosi örmény családból származott, apja a szabadságharc hatására vette fel a Korbuly név helyett a Hollósy nevet. Hollósy Réti István és Thorma János biztatására kísérletképpen 1896 nyarán Nagybányára vitte müncheni iskoláját, amely a magyar festészet történetében, mint a nagybányai irányzat bölcsője meghatározó szerepet játszott. A fentiek miatt őt mindenki a nagybányai szabadiskola megteremtőjeként, létrehozójaként ismeri.
Az egyházmegyénkben, Rónaszéken látható egy nagyméretű oltárképe (Madonna), amelynek külön története van. Hollósy tanítványaival Rónaszéken festett és az ottani római katolikus plébános vendégei voltak. Fizetségül a plébános a templom egyik festményének (Királyok imádása) a restaurálására kérte fel a mestert. A festő nem boldogult ezzel a számára szokatlan feladattal, Máramarosszigetre ment, vásznat vásárolt és megfestette a Rónaszéken ma is látható mellékoltár festményét. Nem remekmű, de Hollósy munkája. Magas szakmai szinten, jó szándékkal készült alkotás, amelyet a rónaszékiek ma is nagy becsben tartanak.
Kádár Géza (1876, Máramarossziget – 1952, Nagybánya)
Hollósy földije és tanítványa volt, de sokat tanult a neósoktól 1908-1916 között, amikor először dolgozott a kolónián. 1923-tól végleg Nagybányán telepedett le. Egyházművészeti tevékenysége igen jelentős, de ezekből az alkotásokból csak kevés került a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tulajdonába. Faliképei Munkácson, a máramarosszigeti görög katolikus templomban stb. vannak. Ő festette ki 1930-ban a hosszúmezői római katolikus templomot is. Máramarosszigeten a római katolikus plébániaépületben őrzik az egyik szép, kifejező festményét, amely a megfeszített Krisztust ábrázolja.
Ziffer Sándor (1880, Eger – 1962, Nagybánya)
Festő, érdemes művész (1957). A budapesti Iparművészeti Iskolában, majd 1900-ban a müncheni akadémián Rauppnál tanult. 1904-ben Hollósy Simon tanítványa lett. 1906-tól Nagybányán dolgozott. Párizsban, Berlinben megismerkedett az expresszionizmussal. Európa több nagyvárosában (München, Hamburg, Párizs, Berlin) voltak kiállításai.
1918-ban végérvényesen letelepedett Nagybányán, ahol 1935-től 1945-ig tanított. 1957-ben Nagybányán gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből.
A nagybányai Szentháromság templom plébániaépületében őrzik az egyik kiváló arcképét, amely Szőke Béla kanonokot ábrázolja. Nem kimondottan egyházművészeti alkotás, ennek ellenére az egyházmegye egyik büszkesége.
