Természetesen a legfontosabb az, hogy kellő nyitottsággal, beleélő képességgel próbáljuk átérezni az idős mester festményeinek hangulatát, üzenetét, a fentiek nélkül egyetlen műalkotáshoz se érdemes közelíteni. Ezzel együtt, vagy ezen túl érdemes elemezni azt a kort, közeget, ahová a kezdő festő érkezett, aki pályája elején az alkotásai tanulsága szerint pntosan tudta, hogy mire nem kíván hasonlítani, mivel nem szeretne azonosulni.
Véső Ágoston (sz. 1931) egy olyan Nagybányába érkezik vissza kolozsvári tanulmányai után jól képzett fiatal alkotóként, ahol még élénkek a szabadiskola, művésztelep emlékei, az idős művészek közül néhányan a városban élnek, alkotnak (Ziffer Sándor, Mikola András, Nagy Oszkár, Sztelek Norbert), de új szelek fújnak, a szabadiskola, művésztelep felújítására, működtetésére az akkori vezetőségnek nincs igénye, e helyett komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a képzőművészetet a kommunista ideológia szolgálatába állítsák. A kis bányászváros tartományi központ lesz, az egykori vármegye székhelye, Szatmárnémeti is ide tartozik, támogatást, bátorítást csak azok a művészek kapnak, akik alárendelik a művészetüket a kor követelményeinek, elvárásainak.
Véső nem hajlandó beállni ebbe a sorba annak ellenére, hogy tudja: ebből még nagyon sok hátránya, kellemetlensége származik. A saját útját járja és egyre jobban eltér az akkoriban felénk avatgárdnak számító kubista irányzat első, Cézanne-i szakaszának irányába, amelynek a lényege, hogy a természeti formák geometrikus átfogalmazásáról, átértelmezéséről szól. Ez az a kifejezésmód amelyet sajátjának érez, amely lehetőséget teremt sokoldalú, természetelvű szakmai tudásának érvényre jutására és amely segítségével egyéni módon átfogalmazhatja mint a város szerelmese, a klasszikus nagybányai témákat, motívumokat.
Mondhatnánk, hogy egy olyan, a nyugati világban már évtizedek óta lecsengett kifejezésmódot honosít meg képzőművészként szülővárosában, amely ott még újdonságszámba megy. Ha ez a történet csak ennyiről szólna, joggal érhetné bírálat, kritika a művészt, de a jelenség ennél sokkal összetetteb. A fentieknél sokkal többet tesz: átformálja, a saját egyéniségéhez, kifejezésmódjához idomítja a stílusirányzatot úgy, hogy ezzel egyedi, senki mással össze nem téveszhető módon fogalmazza újra, élteti tovább a sokak által megfestett református templomot, az ódon nagybányai házakat, a Szentháromság templomot és környékét, önarcképet is így készít és még hosszan sorolhatnám. A fentiek nagy szerepet játszanak az életmű egységes összhatásának alakulásában, de mellettük a festmények dinamizmusa, olykor drámaisága, ellentétekre épülő színvilága is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a művek első látásra felismerhetőek, azonosíthatóak legyenek.
Hogyan közelítsünk Véső Ágoston alkotásaihoz? A nyitottság, beleélő képesség mellett azt javasolom, hogy nézzük huzamosabb ideig hunyorított szemmel ezeket a festményeket, mert akkor értjük meg igazán, hogy miről szól a kubizmus első, kezdeti szakaszának Véső Ágoston által átfogalmazott, átértelmezett, nagybányaivá honosított változata.
