Megítélésem szerint H. Lukácsovics Magda legértékesebb alkotása a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Csomaközön található. A csomaközi templomról Mezey József festményei kapcsán már bőven esett szó, hiszen gazdag képzőművészeti értékekben.
A templom egyik ékességét, a mennyezetképet, valamint a szentély feletti faliképet 1962-ban készítette a művésznő. A mennyezetkép címe: Az általános egyház (Eclesia universalis, mérete 10/15 m). A kompozíción az eukarisztikus ének szövege olvasható: Krisztus kenyér és bor színében Úr s király a Föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet, s nemzetet. A festményen kerubok és szeráfok, angyalok serege közt Krisztus, Szent Péter és Szent Pál, valamint magyar szentek és történelmi, egyházi személyiségek jelennek meg: Szent Adalbert, Szent Gellért, Szent Asztrik, Prohászka Ottokár, Kapisztrány János, Hunyadi János és XII. János pápa. A képek Való Ferenc csomaközi plébánossága idején készültek, és amikor a kommunista ítészek részéről az a vád érte a plébános urat, hogy csupa magyar személyiség van a mennyezeten, ő rövid tűnődés után csak ennyit mondott: Ezek között kérem, egy magyar sincs! Valljuk be, hogy ez a sommás megállapítás igaz.
Miért tartom értékesnek ezt az alkotást? Mert nyilvánvaló, hogy a művész sokat tanult, fejlődött a gilvácsi faliképek elkészítése óta. Jobban rajzol, komponál, és ami még a fentieknél is fontosabb, van koncepciója. Erről árulkodik alkotásának színvilága és egysége. Ha a gilvácsi képek egyik alapvető jellemzője a lendület, ezt az alkotást a nyugodt monumentalitás és a köznapi dolgoktól való elvonatkoztatás, absztrahálás képessége jellemzi.
1962-ben Tóth Gyula hetvenegy éves volt. Egyetlen utóda, megítélésem szerint Lukácsovics Magda lehetett volna, az egyházmegye vezetősége mégis az autodidakta Tiburcia nővért választotta. Ha kizárólag szakmai szempontból, a minőség, az eredményesség szempontjából vizsgáljuk meg ezt a döntést, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy hiba volt.
1999-ben szentelték fel a kaplonyi Szent József templomot. 37 év telt el a csomaközi mennyezetkép elkészítésétől, míg Lukácsovics Magda újabb festményekre kapott megrendelést az egyházmegyében. A szentély két oldalán látható falfestményeket készítette el. Közülük figyelemre méltóbb a jobb oldali, amelyen a művésznő a családot védelmező, a gonoszt legyőző Szent Józsefet ábrázolja. Alkotásának úgy kölcsönzött helyi jelleget, hogy a Kaplonyi Madonnát, mint központi motívumot belekomponálta a képébe. Még Kühn Pál plébános úr (az akkori megrendelő) is felkerült a festményre, Szent József jobbján áll. A bal oldali festmény kifejezetten dekoratív jellegű és Jézus családfáját ábrázolja. A kaplonyi képek kicsit szájbarágó jelképei, hangsúlytalan, egyformán aprólékos részletei az alkotói fáradtság, a lendület hiányának jeleit mutatják. Ez természetes, hiszen ekkora kihagyás már behozhatatlan szakmai veszteséggel is jár. Elgondolkozhatnánk azon, hogy milyen kiváló egyházművészeti alkotásokkal ajándékozhatott volna meg az eltelt évtizedek alatt bennünket ez a lendülettel, energiával, bizonyítási vággyal induló, tehetséges művész, de ez ma már spekuláció lenne.
