Csoda, hogy a gazdasági válságok, háborúk, impériumváltások, totalitárius rendszerek időszakában minden művész kiszolgáltatottá válik?
Nagyon kevés életrajzi adatot sikerült megtudni a festőről a kézikönyvekből, pedig Galgóczy a képei tanulsága szerint jó művész volt. 1923-28 között a nagybányai szabadiskolában tanult festeni, majd éveken keresztül a városban dolgozott. Természetelvű, realista tájképeket, portrékat és csendéleteket festett. Mint a nagybányai festőknek általában, neki is egyik fő erőssége a tájkép.
Általam ismert tájképei az 1926-1940 közötti időszakból valók, ennél korábbi vagy későbbi alkotásával eddig nem találkoztam. Arról tanúskodnak, hogy Galgóczynak kitűnő mesterei voltak, akiktől sikerült elsajátítania a szakma alapvető fogásait. Nem kiemelkedő képviselője, egyénisége a szabadiskolának, de rutinosan rajzol, lendületesen komponál és jó a színérzéke is. Természetesen mindezt a szabadiskola művészeti vezetői is felismerték, ezért szerepelhetett az 1928-as csoportos kiállításon. A két világháború közötti időszakban a nagybányai iskola már túl van a fénykorán, a telep anyagi gondokkal küzd, a színvonal, a mesterek sem a régiek, és a gazdasági válság okozta nehézségek tükröződnek a tagok, tanítványok megélhetési gondjaiban is.
A szabadiskola tagjai közül sokan fordulnak az egyházművészet felé, legtöbbjük ezt nem meggyőződésből, elkötelezettségből, hanem elsősorban az anyagiak miatt teszi. Ilyen feladatokat vállal Balla Béla, Kászonyi Edgár, Kiss Károly, Kádár Géza, Nagy Oszkár és még sorolhatnám. Csoda, hogy köztük van Galgóczy Endre is, aki 1930-ban megfestette a nagymajtényi templomot és az iskolát. Tájkép ez is, de már megrendelésre készített, tematikus tájkép, amely mindmáig a nagymajtényi plébániaépület falát díszíti. Mint festmény is kiváló, de ugyanakkor kortörténeti dokumentum, amely sokat elárul az akkori gondolkodásmódról, értékrendről. A hatalmas templom árnyékában szerényen lapul meg a kis plébániaépület és az alacsony, földszintes iskola.
Misszbányán az oltárképet az aláírás szerint szintén 1930-ban készítette Galgóczy, de szerintem ezt a munkát később felújítás címén alaposan átfestették. Miből gondolom? Abból, hogy az itt látható, tapasztalható sutaságoknál Galgóczy sokkal jobban dolgozott. A püspöki palotában két képe van a művésznek, az egyik: Szent Péter látomása, jó minőségű munka, feltételezett másolat. A másik festmény arckép és X. Szent Piusz pápát (?) ábrázolja. A portré arról árulkodik, hogy a művész még nem igazán otthonos az arcképfestés területén. Galgóczy egyházművészeti alkotásai is azt bizonyítják, hogy a szabadiskola tagjainak az ilyen jellegű tevékenysége inkább alkalmi kiruccanás. A művészek és a vállalkozók, üzletemberek gondolkodásmódja távolabb áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Csoda, hogy a gazdasági válságok, háborúk, impériumváltások, totalitárius rendszerek időszakában minden művész kiszolgáltatottá válik?
