Kevés olyan izgalmas életpálya van a magyar képzőművészet történetében, mint amilyen a Boromisza Tiboré (1880, Bácsalmás – 1960, Szentendre). Élete során volt katonatiszt, buddhista szerzetes, újságíró, de mindenekelőtt festőművész, egyike a legkiválóbbaknak.
Katonatiszti pályáját feladva 1903-ban Ferenczy Károlynál kezdett festészeti tanulmányokat, majd Rómában (1904), Párizsban (1905) és Münchenben (1906) folytatta. 1908-ban részt vett a balatoni festőtelep alapításában. Az 1920-as évek első felében buddhista szerzetesként élt a Margitszigeten. 1927-28-ban a Hortobágyon a pásztorok életét tanulmányozta és festette. Több lap munkatársaként működött, 1913-ban megalapította az Eke című folyóiratot. Számos kiállítást rendezett Magyarország különböző nagyvárosaiban.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéhez elsősorban nagybátyja, dr. Boromisza Tibor megyéspüspök (1906-1928) révén kötődik, egyik legismertebb egyházművészeti műve nagybátyja arcképe, amely jelenleg a szatmári püspöki palota dísztermében tekinthető meg. Az érdeklődő a palota dísztermében hat püspök arcképét láthatja, valamennyi közül ez a legjobb. A képzőművészet területén bátor újító volt, jellegzetes, erőteljes színvilágú alkotó, a püspöki arcképnél bizonyította a hagyományos, természetelvű ábrázolásban is a jártasságát.
Nagy valószínűséggel ugyancsak ő készítette a Szatmár megyei Gyöngyön a templom oltárképét, de ez csak feltételezés. A kép hátlapján a feljegyzés csak annyit árul el, hogy a képet Boromisza Tibor megyéspüspök rendelte 1911-ben, vagyis az alkotás a gyöngyi templommal egyidős. Megbízható szakmai szinten kivitelezett, jó munka ez is.
Mikola András (1884, Nagypeleske – 1970, Nagybánya) A Képzőművészeti Főiskolán, Nagybányán és Párizsban a Julian akadémián tanult, Ferenczy Károly, Réti István és Paul Laurens voltak a mesterei. Rajztanárként dolgozott, festőként a nagybányai hagyományok képviselője volt, élő kapocs a művésztelep múltja és jövője között. A két világháború között még alpolgármesterséget is vállalt, csak azért, hogy megmentse a szabadiskolát. Szatmáron is kiállított több alkalommal, elsősorban a markáns, erőteljes színvilágú tájképei ismertek.
Ő is lefestette dr. Boromisza Tibor megyéspüspököt, ez az alkotás is a püspöki palotában, az emeleti folyosón látható. Karakteres, kifejező, erőteljes munkát készített. A püspök úr szerencsés ember volt, két kiváló művész is festett arcképet róla és mindkettő épségben, felújítva mindmáig megmaradt.
