Rohanó világunk jellemzője, hogy rövid idő alatt a képzőművészet területén is jelentős életművek mennek feledésbe. Barcsay Jenő (1900-1988) kiváló magyar festőművész, grafikus, művészetpedagógus volt, Szentendrén emlékháza, állandó kiállítása van, ennek ellenére napjainkban már nem sokan ismerik képzőművészeti alkotásait, a konstruktivizmus sajátos magyar változatában született, érlelődött festményeit, márvány mozaikképeit és még sorolhatnám.

Neve hallatán viszont nagyon sok embernek rögtön eszébe jut Művészeti anatómia kötete, amelyen képzőművész generációk sora, művészeti anatómiát tanulók ezrei nőttek fel és amely a mai napig páratlan alkotás. Leonardo részletes és hiteles anatómiai rajzai óta nagyon sok művészeti anatómia kötet készült, közülük forrásként Barcsay is említ néhányat előszavában. Az én könyvtáramban is több ilyen kiadvány található, de ha szükségét érzem, valahogy mindig ehhez az albumhoz nyúlok, ezt tartom igazán mérvadónak.

1945-ben Szőnyi István Barcsayt a Képzőművészeti főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. Mondják, hogy még idősödő főiskolai tanárként is folyamatosan rajzolt, vázlatolt, ami miatt a hallgatók és kollégái egymás között bizalmasan „Nyenyőnek” nevezték.

1953-ban kapott felkérést egy anatómia tankönyv megírására, amelyet néhány hónap alatt készített el, és amelyért Kossuth-díjat kapott. Halkan jegyzem meg az utóbbi évek díjkiosztó ünnepségei tanulsága kapcsán, hogy akkoriban ennek súlya volt, ez még jelentett valamit. Legutóbb azt olvastam – ha igaz –, hogy Győzikét is Kossuth-díjra jelölték, Nagy Feró már meg is kapta. Azt, hogy ezek kulturális teljesítményét hogyan lehet Barcsay művészetével egy napon emlegetni, az olvasó fantáziájára bízom. A gazdagon illusztrált kötet a későbbiekben hét nyelven látott napvilágot, nagy példányszámban, és széles körben rövid idő alatt világszerte elterjedt. A 312 oldalas, még számos kiadást megélt album legutóbb a Corvina Kiadónál jelent meg 2022-ben.

Magam is sokat tanultam Barcsaytól, egy majd 50 éves, 1976-os kiadású példánya a Művészeti anatómiának az egyik rajztanár nagybátyám, Muhi István hagyatékából maradt rám. Ez már az 1953-ban megjelent album hetedik kiadása volt, ebből tanítottam anatómiai rajzokat, mozdulatvázlatokat készíteni a most 18 éves unokámat is.

Barcsay anatómiai rajzainak egyszerű titka van. Odaadással, kitartással, jó megfigyelőkészséggel és nem mindennepi alapossággal készültek: hitelesek, meggyőzőek. Ezek mellett egy szakmájáért rajongó, azt folyamatosan, még az órákon is gyakorló művészetpedagógusnak olyan hitele volt és van máig, amit semmi mással nem lehet behelyettesíteni. Ha a fentiekhez még azt is hozzátesszük, hogy a tanulmányokat egy kiváló, kialakult ízlésvilágú, alkotó művész készítette, akkor közelebb kerülünk annak a kifejezésbeli többletnek a megértéséhez, amely ezt a kiadványt a mai napig pótolhatatlanná teszi. Barcsay rajzaival nemcsak ismereteket, tudást közvetít, hanem hitet, elkötelezettséget, felelősségérzetet a szakma szeretetét is. Példakép volt és maradt máig, hagyatéka a szakma számára megkerülhetetlen.

Barcsay Jenő anatómiaoktatás közben, 1960-as évek első fele. Fotó: Bojár Sándor