Egy különös tárgyról, de sokkal inkább lényről: tárgyakból, végtagokból, jelekből, célokból és kapcsolatokból alázattal, fondorlattal, agresszivitással, alattomossággal, eltökéltséggel és meghunyászkodással összetákolt jelenségről szeretnék elmondani néhány olyan dolgot egy korai grafikám kapcsán, amelyeket sokezren átéltünk, átéreztünk ugyan a múlt rendszerben, de valószínűleg a jelenség heterogén, ellentmondásos voltából adódóan csak kevesen tudtak látvánnyá alakítani.
A kép első látásra hétköznapi. Az átlagos íróasztal mellett egy átlagos ember ül, de kis nézelődés után hamar felfedezhetjük azokat az apró képi jeleket, utalásokat amelyek közelebb visznek a mondanivalóhoz. Az asztal mögött ülő ünnepélyesnek tűnő, kosztümös, nyakkendős alak arca ellenfényben van, felismerhetetlen, balkeze mutatóujja jelzi, hogy tudatában van a szavai súlyának, jelentőségének. Aszimmetrikus trónusszerű, túlméretezett széken ül, feje fölött – mint azt megszoktuk – a helyes irányt mutató kép, amelyből minden döntése, cselekedete táplálkozik, és ennek, vagyis az irányelveknek megfelelően alakul, kígyózik tovább bonyolult utakon a baljós, sötét térben minden belőle.
Az íróasztal fiókjai, rekeszei azért vannak a néző felé fordítva és tárva-nyitva, hogy nyilvánvalóvá váljék: ezek nemcsak pillanatnyilag, hanem eleve és végérvényesen üresek, a tartalmat emberi láb, kapcsolatokra, tétovázásra, kézfogásra utaló jelek, képelemek, kezek helyettesítik, valamint azok a spontán, zavaros képződmények, amelyek hasonló bútordarabokból bármikor kinőhetnek, és emiatt – mint a kép is mutatja – ki is nőnek.
Az íróasztal nem a földön, hanem hatalmas, széles asztallapon áll, amelynek ormótlan lábai között tele fiókok, ládák emlékeztetnek arra, hogy a rendszer bonyolultabb, összetettebb, mint hinnénk. Nemcsak tartalékai, hanem trófeái is vannak: kezek, fejek, irányelvek, nyílak, az egyik fiókban ott lapul az én tollas, bokrétás kalapom is, amelyet több ízben használtam visszatérő motívumként néhány alkotásomon a hetvenes években.
Ui.: Íróasztal, 1973, tusrajz, a szerző grafikája
