Eddigi alkotásainak tanulsága szerint Mitroi Timea pontosan tudja, hogy a művész feladata sohasem a megtanult dolgok reprodukálása, az elődök utánzása, hanem a világ újrafelfedezése. Mindegy mekkora ez a világ: tenyérnyi, szobányi, vagy földrészeket átölelő, egy madártollban, levélben vagy az óceánok beláthatatlan távolságai mentén keressük, fontos, hogy a mienk legyen, a megélt, átérzett valóságból táplálkozzon. Az a korábbi állítás, miszerint példaértékű életműveket csak nagy kulturális központokban lehet létrehozni se állja meg a helyét, hiszen ma már másként kommunikálunk, mint a múlt századfordulón, a művészet célja, szerepköre is átalakulóban van. A tendenciák, irányok egyre tisztábban körvonalazódnak, ahogyan az is nyilvánvaló, hogy az összkép színesítésének, gazdagításának meghatározó, nélkülözhetetlen elemeiről a továbbiakban is az egyéni látásmódú, korszerű, öntörvényű alkotásokat létrehozni képes művészek gondoskodnak. Ezt keressük minden pályakezdő kolléga alkotásaiban, ez a garancia arra, hogy hosszú távon értékes tagja marad annak az alkotóközösségnek, amelyhez csatlakozott, elfogadta az értékrendjét és amely befogadta.
A kezdetektől nyomon követem a pályáját, több tárlatát nyitottam meg, a Képzőművészek Szövetségébe is ezért javasoltam. A 1989-születésű, fiatal képzőművész tanárként keresi a kenyerét, de közben folyamatosan időt szakít az alkotómunkára, az eredmények széles körű megismertetésére és a folyamatos kísérletezésekre. Munkái az utóbbira helyezik a hangsúlyt, arra a széles skálájú útkeresésre, amely a hagyományos ábrázolástól a fotó alapú képépítésig, az absztrakt expresszionizmus kifejezési lehetőségeitől a hiperrealizmusig nagyon sok mindent egyesít, ötvöz az elődök tapasztalataiból úgy, hogy a végeredmény megőrzi újszerűségét, egyediségét. Érett, sokatmondó alkotások a Sziámi, Sziámi II. címet viselő festménygrafikák. Belső tűzről, erőről, lüktető lobogásról, spontaneitásról árulkodik a Máglya címet viselő sorozat, futurista tendenciákról az Önarckép Szürrealisztikus hangvételűek a Levetett emlékek vagy a Remény, Látszólag ártatlan címet viselő alkotások, de valamennyi tartalmaz egy olyan többletet, másságot, egyediséget, amely miatt a fentiek közül egyik sem sorolható be kizárólagosan egyetlen stílusirányzatba sem.
Az ábrázolásmód, technikák, témák sokfélesége miatt jelen esetben sem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett egységes kifejezés- és ábrázolásmódról, ennek ellenére valami eltéveszthetetlenül, meggyőzően mégis összekapcsolja ezt az anyagot, valami, ami kevésbé kézzelfogható, azonosítható, az a belső érzésekből, élményekből, hangsúlyos érzékenységből eredeztethető képi világ, látásmód, amely csak másod- esetleg harmadsorban visel nőies vonásokat.
A bemutatott anyag alapján, nyilvánvaló, hogy Mitroi Timea kísérletező alkotó, a képzőművészeti líceumban és a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervező Egyetem grafikai szakán szerzett szakmai, technikai, elméleti felkészültségének köszönhetően nagy valószínűség szerint még hosszú ideig, akár a teljes alkotó pálya végéig elhúzódhat a kísérletezés, hiszen van miből válogatnia. Ezen az alkotói attitűdön a közel 50 éve halott Pablo Picasso óta nincs mit csodálkozni.
Az ő eddigi életútja is kiváló példa arra, hogy a fiataloknak van közérdeklődésre is számot tartó mondanivalója és megvan a szakmai tudásuk, kifejezési eszközük ahhoz, hogy ezt jó minőségű, egyedi alkotásokkal a nagyközönség tudtára hozzák.
