Trei secole de artă plastică sătmăreană – egy hiánypótló kiadvány kalandos története
Három évszázad, vagyis a 19., 20. század és a 21. század első negyede. Optimisták vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy a képzőművészet – lehet más formákban, aktualizált üzenetekkel – évtizedekkel később is megőrzi térségünkben szerepét, jelentőségét, társadalmi hasznosságát.
Szatmári képzőművész vagyok, erről szó az életem. Már a családomban is több képzőművész volt és valószínűleg lesz még, mindez szinte predesztinált arra, hogy évtizedek óta behatóbban foglalkozzam a szatmári képzőművészet múltjával és jelenével. Ez kezdetben, a hatvanas évek végétől abban nyilvánult meg, hogy rendszeresen gyűjtöttem az adatokat, katalógusokat, albumokat, szórólapokat és ezzel párhuzamosan a festményeket, szobrokat, grafikákat, domborműveket, kerámia tárgyakat.
Arra, hogy megírjam a szatmári képzőművészeti élet történetét, a kilencvenes években szántam rá magam. Nagy segítségemre volt ebben nemcsak a műkritikusi képzettségem, hanem az egyházművészettel, helyi építészettel, kultúrával kapcsolatos ismereteim is. A készülő anyagot fejezetenként tettem közzé a Szatmári Friss Újságban, az utolsó rész 1998 januárjában jelent meg. Már akkor úgy gondoltam, hogy azok az értékek, amelyek ezen a területen létrejöttek, közös tulajdonunk, ezért eleve legalább kétnyelvű kiadványban gondolkoztam.
Segítséget kértem a helyi Kulturális Igazgatóságtól, a Művészeti Múzeumtól mindenhonnan bátorítottak, segítséget ígértek, ennek ellenére éveken át nem történt előrelépés ebben az ügyben. Akkor találkoztam először töményen azzal a szemedbe vigyorgó, mindent ígérő, de semmit se betartó magatartásmóddal, amitől a mai napig undorodom. Mivel ráuntam a további várakozásra és a kifogások, elháríthatatlan akadályok sorolására, úgy döntöttem, hogy a kötetet kiadatom magyar nyelven a barátaim segítségével. Ez Csirák Csabának köszönhetően 2004-ben jelent meg Képzőművészeti élet Szatmáron címen az Otthonom Szatmár megye huszadik köteteként.
A fentiek után eltelt még vagy tizenöt év, miközben gyűltek a kiegészítendő adatok, nevek, események, valamint a szatmári képzőművészetet népszerűsító általam írt cikkek, tanulmányok száma. Ezekben az években több alkalommal is felkértek a Művészeti Múzeumtól különféle képzőművészeti tárlatok megnyitására, ezek kapcsán merült fel a Művészeti Múzeum részéről a kötet román nyelvű megjelentetésének szükségszerűsége. Felajánlottam a részlegvezetőnek, Liuba Horvátnak a segítségért cserében a társszerzőséget, hozzákezdtünk az anyag lefordításához, kiegészítéséhez, bővítéséhez, amihez a múzeum részéről is jelentős segítséget kaptam. A fordítás feladata jobb híján nekem jutott. Mindez 2022-ben zajlott.
Külön gondot jelentett az is, hogy ki, kinek a tevékenysége sorolható ide. Itt igyekeztünk rugalmasnak lenni, így került a kötetbe néhány olyan amatőr neve is, aki részt vettek a hivatásos művészek rendezvényein, tárlatain. A képzőművészek listás bemutatását több példányban kinyomtattam és kiegészítésre elküldtem a Művészeti Múzeumnak, kollégáknak.
A folytatás se volt zökkenőmentes, újabb halogatások, elháríthatatlannak tűnő akadályok következtek, míg végül 2025-ben komoly ígéretet kaptam arra, hogy novemberben lesz a bemutató, a kéziratot átjavítottuk, a nyomdai példányt előkészítettük, de ezúttal se történt semmi. Végül 2026 elején újabb értesítést kaptam, hogy az anyag rövidesen nyomdába kerül, pár nap múlva megérkeztek az első példányok.
A kötet 236 oldalas, több, mint 620 képet (dokumentumokat, reprodukciókat, portrékat, csoportképeket) valamint közel 320 alkotó adatait tartalmazza, kiindulópontja lehet későbbi, hasonló tematikájú kiadványoknak.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, elsősorban Liuba Horvátnak és munkatársainak a segítséget, úgy gondolom, hogy ezzel nagy szolgálatot tettek a szatmári képzőművészet népszerűsítésért.
