Nagyon sokan, ha a nagybányai képzőművészetről hallanak, rögtön a szabadiskolára, annak négy évtizedére, kisugárzására gondolnak, pedig a városnak előtte és utána is volt képzőművészeti élete, elég, ha Feszty Árpád, Mezei József itteni tevékenységére gondolunk, illetve az utóbbi évtizedekben létrejött jelentős életművek jutnak eszünkbe – ezekből a tárlaton is láthatunk néhány jellemző, értékes példát.
Nagybánya különösen az utóbbi években sokat tett a szabadiskola népszerűsítéséért, a hagyományok ápolásáért. A város utcáin, a főtér közelében reprodukciókat láthatunk festményekről, amelyeket jeles alkotók ezeken a helyeken hoztak létre, az érdeklődők megcsodálhatják a felújított, korszerűsített telepet, annak épületeit, parkját, jó százéves kiállítótermét, megtekinthető a művészeti múzeum állandó tárlata, amelynek a legértékesebb alkotásaiból itt is látható jónéhány darab. Megcsodálhatjuk a szabadiskola alapítóinak, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János szoborcsoportját, Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotását, hogy a különféle alkalmi tárlatokról, albumokról, katalógusokról ne is beszéljünk.
Az alapítók valamennyien jelen vannak alkotásaikkal ezen a tárlaton, a művészeti múzeum igazgatója, Strebeli Róbert és Balla Tünde, a tárlat kurátorai elhozták nekünk Hollósy Táképét, Huszt vára című alkotását, Iványi Grünwald Béla Vásár, Fürdés után című festményét, Thorma János Nyújtózkodó, Ferenczy Károly Vasárnap délután, Réti István Olvasó nő című festményével van jelen. Ők kihagyhatatlanok, megkerülhetetlenek, ahogyan azok a „neósok” és a nagybányai hagyományok 20, 21. századi követői, továbbvívői is.
A szabadiskolának több száz tagja, rendszeres látogatója, lelkes híve volt, de közülük a köztudat csak néhány tucatnyi nevet, életművet őrzött meg. A második szakasz, hullám képviselői közül feltétlenül említést érdemel Mikola András (Csendélet), Krizsán János (Olvadás), Ziffer Sándor (Önarckép), ők nem csak a festőtelep tagjai, hanem a mesterei, vezetői is voltak. Ide sorolhatjuk Ferenczy Károly és Fialka Olga három gyermekét is: Valér, Béni, Noémi. Nem volna teljes a felsorolás Klein József, Jándi Dávid, Börtsök Samu, Kiss Károly, Nagy Oszkár említése nélkül, Boromisza Tiborról nem is beszélve, aki itt elsősorban a bátor, egyedi hangvételű, erőteljes színvilágú Hármaskép című alkotásával van jelen.
Rövid idővel az alapítás után megnőtt az érdeklődés az itt zajló tevékenység iránt. Moldovai (Iași, Kisinyov), bukaresti, kolozsvári, temesvári, budapesti egyetemi hallgatók tucatjai töltik a nyarat Nagybányán, olyanok, akik hallottak az itt zajló tevékenység nyitottságáról, annak haladó jellegéről, ezért tanulni, feltöltődni jönnek Nagybányára. A szabadiskola tanárai között olyan mesterek is akadnak, akik egyúttal egyetemi tanárok is, mint Réti István vagy Ferenczy Károly
A közelben, a megyeközpontban tevékenykedő szatmáriak se maradhattak ki ebből a valódi kulturális, művészeti forradalomból. A szabadiskola névsorában találjuk Aurel Popp, Mohy Sándor, Litteczky Endre, Mándy Laura, Pirk János nevét.
A szatmáriak nehezen viselik el, hogy a szomszédos Nagybánya nyilvánvalóan, félreérthetetlenül lekörözi őket a képzőművészet területén, ezért úgy döntenek, hogy létrehozzák a saját felsőbányai iskolájukat, művésztelepüket, de a terv – ahogy az borítékolható volt – nem járt sok sikerrel.
A szabadiskolának – mint a legtöbb kezdeményezésnek – volt kezdete, virágkora és vége. Sokan, több módon magyarázták a feloszlását, megszűnését, egyesek az anyagi gondokkal, mások a politikai, társadalmi változásokkal, a két világháborúval érveltek. Kétségtelen, hogy ezek a tényezőket se hagyhatjuk figyelmen kívül, de a valódi ok annak a szellemiségnek, hitnek, lobogásnak a kopása, kiégése volt, amely a mozgalmat létrehozta és fent tartotta évtizedeken át.
Kiket nevezhetnénk a közelmúltban, vagy napjainkban a nagybányai szellemiség örököseinek? Semmiképpen se azokat, akik a régi témákat az elődökhöz hasonló modorban újra fogalmazzák, ők egyéniség nélküli utánzók, epigonok. Szerintem a bátor, korszerű, egyedi hangvételű alkotók a szabadiskola szellemiségének tovább vivői, hiszen az elődök is ilyenek voltak.
Azt ne gondolja senki, hogy a nagybányai szabadiskolának pontokba szedhető, egyértelmű és egyirányú jellemzői, elvárásai voltak, a telepen dolgozó művészek munkáit mindvégig a sokszínűség, a tematikai változatosság és az újító bátorság jellemezte. Ziffer Sándor Hollósy Simon tanítványa is volt, tisztelte a mesterét, de nem akart hozzá hasonlóan dolgozni. A szatmári Pirk János, amikor megtudta, hogy Thorma János, az Aradi vértanúk, a Talpra magyar szerzője Nagybányán korrigál, azonnal útra kelt, hogy tőle tanuljon. Sohasem festett úgy, mint Thorma, akinek elsősorban a szakmai tudását, a bátorságát, a művészethez való viszonyát csodálta. Ferenczy Károlynak és Fialka Olgának három gyermeke volt: Valér, Béni és Noémi. Valér – aki kezdetben a nagy reménység – az apja nyomdokaiban járt, és e miatt nem jutott messzire. Béni és Noémi egyéniségek, a saját útjukon haladnak, ezért mindketten jelentős életművet hoztak létre.
A tárlaton láthatunk a szabadiskola feloszlatása után keletkezett számos alkotást: Balla József, Véső Ágoston, Șainelic Alexandru, Bitay Zoltán, Nimigeanu Viorel, Hrișcă Mircea, Walter Friedrich műveire gondolok, de még hosszan sorolhatnám a neveket.
Ezen a bemutatkozáson egy rendkívül gazdag, méretben, technikában, kifejezésmódban, műfajba változatos anyag, 100 alkotás, festmények, grafikák, szobrok láthatók. A megértésükhöz, befogadásukhoz nem elég a megnyitón való részvétel, de egy nyugodtabb körülmények között tett, hosszabb látogatás sem. Aki valóban szeretné intellektuálisan, érzelmileg, birtokba venni ezt a gyönyörű, gazdag anyagot, annak azt javasolom, hogy látogasson el többször a püspöki palotába, és e mellett az sem árt, ha kicsit utána olvas a szerzőknek, azoknak a körülményeknek, amelyek között ezek az alkotások létrejöttek.
Az alkotóknak a zöme nem volt gazdag, legtöbbjük napi megélhetési gondokkal küszködött, életükben még kellően elismertek sem voltak. Ennek ellenére az alkotásaik derűt, optimizmust sugároznak, az élet ezer ízének a szeretetét, azt az izgalommal teli örömöt, amelyet a környezet, a természet folyamatos újra felfedezése és képpé formálása nyújthat.
Ennek felfedezéséhez, átéléséhez kívánok minden érdeklődőnek kitartást, jó egészséget és soha nem halványuló esztétikai élményt.
Elhangzott a nagyváradi Püspöki Palotában, A szépművészet évszázada Nagybányán tárlat megnyitóján, 2024. május 8-án.
