Mitől gyönyörű ez a templombelső? Valószínűleg attól, hogy a millennium korában vagyunk, az Osztrák-Magyar monarchia korában, egy békebeli, pénzbő világban, amelyben helye van a nagy terveknek, és már szép számmal vannak olyan művészek, iparművészek Magyarországon, akik jól összehangolt csapatmunkák elvégzésére képesek.
Ekkortájt díszítik a Parlament épületét, a budai Mátyás-templom díszítését Schulek Frigyes 1893-ban, tíz évvel korábban fejezi be. A festményeket Budán Székely Bertalan, Lotz Károly, Aggházy Gyula készítette, Szatmárnak valószínűleg be kellett érnie ezek tanítványaival, illetve kevésbé ismert kortársaival. Ők is kitűnő munkát végeztek, a szatmári Hildegárda oltárai, festményei, díszítményei a szakmai igényességnek, az anyagismeretnek, az egységes, összefüggő, egymást szervesen kiegészítő képi gondolkozásmódnak az iskolapéldái. Van mit tanulni máig ezektől a mesterektől, akik az eldugott sarkokban is szakmai igényességgel, leleményességgel hozták létre a munkáikat.
Gyönyörű a templom karzata, a karzat ívén látható festmények, amelyeket a Szűzanya életéből ábrázolt jelenetekkel díszítettek. A karzat mellvédjét bábos korlát díszíti. Innen közelíthető meg az a kis toronyfülke, amelyben évtizedeken keresztül őrizték a ferences szerzetesek értékes könyvtárát, amely ma a püspöki palotában van.
Az oltár két oldalán a Trinitárius (fogolykiváltó) Rend két tagja látható, a neveiket letörölték, a tisztelendő úr sem tudta a neveiket. Nagy valószínűséggel a rendalapítókról van szó, vagyis Máthai Szent Jánost és Valois Szent Félixet ábrázolják.
A templombelső ornamentikája annyi kellemes esztétikai élményt kínál, hogy órákig akad itt nézegetni-, felfedeznivaló minden sarokban, zugban. Külön említést érdemelnek a falak terülődíszei, a padlócsempe mintázata.
Radikális átalakítások a templombelsőben dr. Tyukodi Mihály plébános idején (1976-1979) történtek. Ekkor számolták fel liturgiai meggondolásokból az oldalsó mellékoltárokat, majdnem az átalakítások áldozatává vált a szószék gyönyörű korlátja is. Nagyon nagy kár, hogy a mellékoltárokat felszámolták, ez megbontotta a belső tér összhangját. Még nagyobb hiba, hogy ezeket az oltárokat nem tartották egy helyen, hanem szétosztották kis falusi templomoknak ajándékul, hiszen ezzel elvágták az eredeti belső visszaállításának a lehetőségét is.
Szép egységes a templom bútorzata is, a mellékoltárok felszámolásának volt egy pozitív következménye, sikerült megnövelni az ülőhelyek számát. Erre nagy szükség volt, hiszen megnőtt a környék beépülésével, különösen a nagy árvíz után a hívek száma. A bejárati részt a templombelsőtől hatalmas, masszív vasrács választja el. Ez Láng Pál plébános úr idejében (1979-1990) került ide és nem teljesen indokolatlanul, hiszen nem egy templomba, kápolnába törtek be az utóbbi évekbe.
A falakon nemes, szép keretekben Szent Kunigunda, Boldog Gizella, a kis Szent Imrével látható. Igényesen vannak megoldva a drapériák, az elegáns, harmonikus, jól komponált ábrázolásmód pedig iskolapéldaként szolgálhat hasonló témájú megjelenítésekhez. Kiváló, rutinos, professzionista munkák ezek, valamennyiről reneszánsz áhítat sugárzik. Az aranyló glóriák sora, a díszes oszlopok, oszlopfők már a reneszánsznál korábbi korok stílusjegyeit idézik.
Különleges és egyedi megoldású a Hildegárda keresztútja. A képek már nem fértek a templombelsőbe a mellékoltárok és azok oltárképei miatt, ezért az előcsarnokba kerültek. A másik különlegesség az, hogy rendhagyó módon nem táblaképek, hanem a falra festett mozgalmas, jó minőségű, szép színezésű jelenetek.
