Muhi István (1917-1998) Szatmárnémetiben született, itt járt középiskolába, rajztanára testvére, Muhi (Mohy) Sándor volt, ő indította el a művészi pályán. Egyetemi tanulmányait a budapesti és bukaresti művészeti akadémiákon végezte kiváló eredménnyel. Tanársegédi állást ajánlottak neki Bukarestben, a háború az ő esetében is egy ígéretesnek, sikeresnek induló pályát szakított meg, tört ketté.
Friss diplomásként lett katona, majd hadifogolyként éveket töltött a Szovjetunió különböző lágereiben. Ezeket az eseményeket a legtöbben a túlélők közül bizonytalan szavakkal, kihagyó emlékezettel idézték. A kiválóan komponáló, nagyszerű rajztudású, nem mindennapi érzékenységű Muhi István közvetlenül a hadifogság után, még melegében készítette el naplóját, amely lényegesen több mint kordokumentum. Műalkotásról, meggyőződésem, hogy a maga nemében egyedülálló remekműről van szó. Itt nem csupán a rajzok kifejezőerejére, színvilágára, a kompozíciós erényekre, a mesteri leegyszerűsítésekre gondolok, hanem elsősorban a beszédes rajzok ritmusára, az egymást követő, egymáshoz csatlakozó események átgondolt felépítésére, adagolására is. Ez nem képregény, hanem film, egy lehetséges második világháborús rajzfilm forgatókönyve, kiindulópontja. Élményszerűség, jó ízlés, tárgyilagosság tükröződik a képekről, a mű a helyzet, a kiszolgáltatottság tragikus volta ellenére az önsajnálat vagy magamutogatás halvány látszatát is nélkülözi.
A könyvecske 132 darab színes rajza egyetlen szó nélkül, képekben beszél egy huszonéves fiatalember viszontagságairól, kiszolgáltatottságáról, optimizmusáról, küzdelméről az életért. Mindez nem magánügy, hiszen az eseményeket egy generáció kollektív drámájaként élte meg és ábrázolta a szerző.
Hazaérkezte után Muhi István különböző szatmári iskolákban tanított, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium rajztanáraként ment nyugdíjba. Ritkán állított ki képeket, szobrokat, életének főműve ez a könyvecske.
A fogságnapló egy 6/10,5 cm méretű, durva zsákvászonból, kézzel varrott tokban van, vastagsága 2 cm. A kötése bőr, külső mérete 5,5/8,7 cm, a lapok valamivel kisebbek: 5,3/8,5 cm. A tokban van egy csontból faragott, 7 cm hosszú, magyar bakát – voltaképpen a szerzőt – ábrázoló könyvjelző. A szereplők – bár valós személyek – sajnos már nem azonosíthatók.
Muhi Istvánnak nem voltak gyermekei, halála után a képanyagból több tárlatot rendezett a család a szatmári véndiáktalálkozók alkalmából, népszerűsítette sajtóban, tévében, rádióban, világhálós oldalakon. Könyvformában Képeskönyv a hadifogságról címmel az Országút Társulat kiadásában, 2018-ban jelent meg Budapesten.
Szükség volt rá, mert különleges érték, egyedi kordokumentum, élvonalbeli alkotás, amelyet bűn lett volna valamelyik fiók mélyén hagyni porosodni, elfelejteni. Ehhez nem vagyunk elég gazdagok!