Régi adósságunk a romániai magyar irodalom történetének kidolgozása. Minden tudományos szintézist azonban hosszas és alapos dokumentálódás előz meg – az adatok pontos és részletekbe menő ismerete, számbavétele nélkül nem lehet általános megállapításokhoz, általános értékelésekhez eljutni. Pontosabban szólva: irodalomtörténetünk kidolgozásának elengedhetetlen előfeltétele az irodalomtörténeti bibliográfiák elkészítése, melyek útbaigazíthatják a kutatókat. Nyilvánvalóan nem mondhatjuk, hogy semmit sem tettünk ebben a vonatkozásban. Részleteredményeink vannak, de egy irodalomtörténeti összefoglaló műhöz vagy az irodalomtörténet részletproblémáinak a megoldásához rendszeresebb bibliográfiai adatfeltáró munkát kell folytatni. Hogy ez mennyire szükséges, arról meggyőződhetünk, ha áttekintjük az eddig közölt bibliográfiákat, bár a legfontosabbakat és leghozzáférhetőbbeket.
A két világháború között megjelent irodalomtörténeti munkák nem sok könyvészeti adalékot tartalmaznak. Ligeti Ernő Súly alatt a pálma című kötete éppen csak utal néhány adatra. Tolnai Gábor könyve, az Erdély magyar irodalmi élete már több bibliográfiát tartalmaz, de ez a könyvészet egyrészt szelektív, másrészt csak a húszas évek közepéig terjed. Valamivel több és átfogóbb adatot tartalmaz a hazai irodalom történetére vonatkozólag Várkonyi Nándor könyve, Az újabb magyar irodalom. Ezeket mindössze a romániai magyar könyvtermés számbavétele, György Lajos, Ferenczi Miklós, Valentiny Antal és Vita Zsigmond munkája egészíti ki, amely az Erdélyi Irodalmi Szemle és az Erdélyi Múzeum hasábjain, illetve külön füzetekben jelent meg a két világháború között.
A korszak könyvészete gazdagabb a felszabadulás utáni művekben. Sőni Pál A romániai magyar irodalomtörténete című egyetemi jegyzete az egyes írók monografikus tárgyalásánál rejtett bibliográfiát, utolsó lapjain pedig általános (természetesen szelektív) bibliográfiát ad. Megjelentek olyan monográfiák, amelyek egyúttal az illető személyi bibliográfiáját is hozták, és pár folyóirat-antológia (Korunk, Magyar Szó, Tavasz), amelyek közül a Korunk költészetének antológiája mellett meg található a Korunk költészetének repertóriuma is. Ezekhez hozzá kell számítanunk a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, az Igaz Szó, az Utunk és a Könyvtári Szemle hasábjain megjelent könyvészeteket, melyek azonban egy-egy irodalmi jelenségre vonatkoznak és erősen szelektív jellegűek. Átfogó könyvészet egyetlenegy jelent meg: Domokos Sámueltől A román irodalom magyar bibliográfiája, mely természetesen csupán a fordítási irodalomra vonatkozik. A felszabadulás utáni hazai magyar irodalmat illetően sokkal jobb a helyzet. Kántor–Láng irodalomtörténetének függelékeként megjelent ugyanis Réthy Andor bibliográfiája, amely 1945–1970-ig foglalja magába az anyagot (bár mint maga a szerző is utal erre, terjedelmi okok miatt le kellett mondania a teljességről).
A Réthy Andor összeállította könyvészet mellett a felszabadulás utáni korszakot illetően is felsorakoznak a különböző lapok, folyóiratok bibliográfiai közleményei. Az Akadémia kiadásában 1965-ben megjelent Bibliografia literaturii române 1948–1960 című vaskos kötet a hazai magyar írókra vonatkozó adatokat is tartalmaz. Ide sorolhatjuk az Állami Központi Köny vtár (B.C.S.) félhavonként megjelenő, az összes tudományágakat felölelő gyarapodási jegyzékeit (Bibliografia R. S. RCărţi, albume, hărţi, valamint Bibliografia R.S.R. Articoled in publicaţii periodice și seriale). Nagyjából ezek a számba vehető bibliográfiai munkák. Ezek mellett nyilvánvalóan minden kutató összegyűjti a témájához tartozó szakirodalmat, néhány könyvtár pedig, mint például a marosvásárhelyi Municipiului Könyvtár házi használatra analitikusan feldolgozza a könyvtárban fellelhető tanulmányköteteket és időszaki kiadványokat (de ez is egyrészt vegyes, másrészt szelektív). Az ilyen munka azonban a párhuzamosság veszélyét is magába rejti. Magam például, aki a marosvásárhelyi Municipiumi Könyvtár dokumentációs osztályán dolgozom, évek óta foglalkozom a két világháború közötti romániai magyar irodalom bibliográfiájának összeállításával. Nincs kizárva azonban, hogy felesleges munkát végzek, mert esetleg mások is dolgoznak rajta, esetleg el is készítették.
Az elmondottakból két kérdés következik. Egyrészt, hogy mi a tennivalónk a bibliográfiakészítés területén, másrészt, hogyan lehetne intézményesen megszervezni a bibliográfiai munkát.
Elsősorban is a monográfiák mellékleteként megjelenő könyvészeteknek minél nagyobb teret kellene biztosítani, így az íróról elkészülhetne a teljes személyi bibliográfia, a folyóirat-antológiákat pedig mindenképpen a repertóriummal kellene kiegészíteni. Nagyobb teret kellene hogy biztosítsanak a személyi és részletbibliográfiáknak a különböző lapok, folyóiratok is, és jó lenne, ha évenként elkészülne az irodalomtörténeti tanulmánykötetek és irodalmi vonatkozású lapok, folyóiratok analitikus bibliográfiája.
Az irodalomtörténeti könyvészetek elkészítésének nincs olyan központi „műhelye”, mint a más tudományágakkal foglalkozó bibliográfiáknak. Más tudományágakban számos tudományos intézet tesz erőfeszítést az információs eszközök gyarapítására, illetve szakbibliográfiák összeállítására. Irodalomtörténeti vonatkozásban meg kellene szerveznünk a „műhelyeket”. Hasznos lenne például, ha együttműködnének az országban levő nagy könyvtárak, amelyekben irodalomtörténeti vonatkozású anyag található, a kolozsvári, bukaresti és marosvásárhelyi magyar irodalomtörténeti tanszék, a kiadók, lapok és folyóiratok. Az irodalomtörténeti tanszékek esetleg irányíthatnák a körzetükbe tartozó könyvtárakat az egyes lapok, folyóiratok repertóriumainak elkészítésében.
Az egyes könyvtárak nyilvánvalóan mindenekelőtt annak az anyagnak a feldolgozására vállalkozhatnának, amely az ő körzetükhöz tartozik, illetve náluk található meg. Így kiküszöbölődhetne a felesleges vagy párhuzamos munka, és meggyorsulna az irodalomtörténet megírásához olyan nagyon szükséges bibliográfiák elkészítése. Hogy ki irányítaná és tervszerűsítené a munkát? – azt döntsék el illetékesebbek. De így a különböző „műhelyekben” elkészült részlet- és személyi bibliográfiákat, valamint repertóriumokat összegyűjtve, ha sok-sok év múlva is, de teljes bibliográfiai felmérését adhatnók a romániai magyar irodalomnak.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 12. számában, 1973. március 23-án.