Rodolfót megszégyenítően bűvészkedtek a július 8-án Ankarába érkezett elnöki különgép körül, amelyen Donald Trump amerikai elnök utazott. A törökországi NATO-csúcs után az USA első embere megtévesztésből a „hivatalos” Air Force One gépről integetett, amelyen rajta volt Marco Rubio külügyminiszter, Scott Bessent pénzügyminiszter és a Fehér Ház stábjának nagy része is. Majd innen „kilopták” az elnököt egy élelmiszer-szállító autóval, és egy amerikai katonai repülőre csempészték, ezzel tette meg a nagy-britanniai Mildenhallig vezető utat.

A váratlan gépcsere oka, hogy az izraeli és az amerikai titkosszolgálat értesülései szerint Iránhoz közeli csoportok egy vállról indítható légvédelmi rakétával akarták volna lelőni az elnöki gépet, de erre szerencsére nem került sor. A szövevényes flottát még gazdagította a Katartól tavaly kapott elnöki Boeing repülő is, amelyet csak az ősszel fognak felszerelni az Air Force One védelmi szintjét megillető elhárító berendezésekkel.

A történet – annak kémfilmekbe vagy szituációs komédiába illő körülményein túl – arra mutatott rá, hogy az Iránnal folytatott háború továbbra is megoldhatatlan feladat elé állítja Trumpot, a Fehér Házat és a Pentagont is. 

Chris Murphy massachusettsi demokrata párti szenátor nem túlzott azzal a nemrég tett nyilatkozatával, hogy Teherán megtámadásával az USA gyengébb, Irán viszont erősebb lett. Az Egyesült Államok egyszerűen nem vonulhat ki a konfliktusból máról holnapra, ezt már csak politikai presztízse és a Perzsa-öbölben lévő szövetségeseinek a biztonsága miatt sem teheti meg. Ezenfelül a Hormuzi-szoroson áthaladó nemzetközi kőolaj- és földgázszállítás, valamint a globális kereskedelem kulcsfontosságú szereplőinek számító tartályhajók biztonsága is folyamatosan veszélyben forog.

A helyzet súlyosságának szemléltetésére elég csak annyit említenem, hogy Irán megtámadása előtt a Japánba importált kőolaj 70 százaléka érkezett a Hormuzi-szoroson keresztül, a szigetország pedig az USA legfontosabb partnere az indo-csendes-óceáni térségben.

Ugyanakkor az Irán megtámadásában szövetséges Izrael helyzete sem lett biztonságosabb a régióban. Az Irán által támogatott proxi fegyveres csoportok, a libanoni Hezbollah, a jemeni húszik vagy az iraki síita csoportok továbbra is támadni tudják az izraeli célpontokat, ahogy az iráni Forradalmi Gárda rakétái és drónjai is csapást tudnak mérni az Egyesült Arab Emírségek vagy Katar polgári repülőtereire és lakóövezeteire.

Az iráni háború ráadásul egyre népszerűtlenebb az amerikai választók szemében is, legyenek azok demokrata, független vagy republikánus érzelműek. Ez pedig azért is rossz hír, mert a novemberi félidős kongresszusi választás elvesztésével a Trump-adminisztráció béna kacsává válhat a ciklus további két évére. Pedig az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tűnik, hogy ebből a perzsa csapdából Trump csak jelentős politikai áldozatokkal szabadulhat ki.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. augusztus 15-én.