A demokrata kampányok modern történetének példátlan tizenhat napján vagyunk túl, amelyek során a gyerekkori tesiórák „hátulsó sor előre fuss” szabálya érvényesült. Joe Biden vissza, Kamala Harris pedig előrelépett, sőt alelnökjelöltet is választott Tim Walz személyében. Ebben egy sokpárti rendszeren edződött európai szakíró is lefőne, az amerikai kollégák lehűtéséhez pedig most egy jégakku is kevés.
Tim Walz minden volt már, csak akasztott ember nem. A vidéki Nebraskában született, a gyerekkora egy négyszáz lelkes faluban telt, ahol nyaranta a farmon segített a szüleinek. Huszonnégy évet szolgált a Nemzeti Gárda kötelékében, eközben pedig diplomát szerezve tanár és amerikai fociedző is volt egy középiskolában. Kormányzói megbízatása Minnesota államban 2018-ban kezdődött. A Covid miatti lezárások és a fekete George Floyd halálát követő zavargások is az ő hivatali idejére estek. A vidéki származását meghazudtolva az államban számos olyan progresszív javaslatot iktatott törvénybe, mint az ingyenes gyermekétkeztetés, a marihuána használat legalizálása vagy a reprodukciós jogok védelme. A lánya, Hope (Remény) szintén lombikprogramban született.
Harrisszel egy év híján ugyanannyi idősek. A kérdést pedig, hogy miért tűnik 60 helyett 75-nek, azzal a tréfával üti el: kissé megviselte a felügyelő tanárként eltöltött tíz év. A demokraták Walz nagyszájú „Happy Warrior” (Vidám Harcos) figurájával visszatalálhatnak az elvesztett vidéki szavazókhoz. Az elképzelés jó, a megvalósításra még várni kell. Mindenesetre Trumpot és a Republikánus Pártot már a jelölése előtt „weird”-nek nevezte. Ez olyasvalakit jelent, akinek elképzeléseit hallva kirázza az embert a hideg. Azt is hozzátette, ne féljünk az ilyen figuráktól. Ő persze könnyen beszél. Gyakorlott vadász és első osztályú céllövő.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. augusztus 9-én.