Jancsó Béla: Irodalom és közélet. Cikkek, esszék, tanulmányok. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Mikó Imre. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.
„A kulturális munka internacionális szeretettől áthatott tevékeny ereje, ez a mi hitünk. És ezért a hitért, ezért az egyedüli megváltásért küzdünk. harcolunk mindennel és mindenkivel, mert ez a hit az, amely az új boldogságos fejlődés egyedüli feltételeit nyújtja a kivérzett, elgyötört emberiségnek.” Jancsó Béla keresi e szavakkal helyét a közéletben és az irodalomban – 1920-ban.
A húszas évek ifjúsági közéletének hangadó kultúrpolitikusa volt, és nemzedékének első esszéírója. Az irodalomtörténeti esszé sajátos megjelenítő formáját alakította ki. Berzsenyi Dániel, Kemény Zsigmond, Vajda János művészetét méltató esszéiben nagyfokú érzékenységgel tapint rá mondanivalójuk aktualitására. Gazdag műveltség birtokában mívesen csiszolt cikksorozatai az irodalmi öntudatot ébresztették. 1926-ban a Nyugat közli írásait – ez volt legnagyobb írói sikere. A tehetségéhez mért „férfialkotás” előtt vonult vissza az irodalomtól és a közéleti szerepléstől. Amikor a mellette felzúgó új hangok vállalták át a romániai magyar nemzetiség felelős művelését, őt lelki traumák irtóztatták a nyilvánosságtól, s az újítás és a megújulás sürgetése baráti beszélgetésekké csendesedik életében. Az egyéni élet válságai mélyen szántanak lelkébe. A közvetlen kitárulkozáshoz büszke-erőtlen volt, legsajgóbb érzéseit visszafojtotta. A múlt klasszikusaihoz tér vissza, hogy megkeresse lelki válságának előképeit. Nekrológokban búcsúztatja kidőlt kortársait – és önmagát.
A kor történelmi és társadalmi változásainak sodrásában a közösségi feladatok elvégzésére hivatott író hetvennégy esszéjét és cikkét tartalmazó posztumusz kötet a Romániai Magyar Írók sorozatban jelent meg. A válogatást kortársa és barátja, Mikó Imre végezte el, aki a kötethez írt bevezető tanulmányában körvonalazza Jancsó Béla helyét a romániai magyar irodalomban. Kiterjedt írói levelezése még összegyűjtésre vár. Kiadatlan kéziratait édesanyja őrzi.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 46. számában, 1973. november 16-án.